Egy nap az osztályfőnök bejelentette: „Idén sajnos elmarad az adventi hétvégénk. Hacsak valaki közületek nem vállalja el a szervezést.” Mindenki lapított. Aztán Hanna megtörte a csendet: „Én megpróbálhatom...” Amint ezt kimondta, rátört a pánik: hogy jutott ez eszébe? Hiszen egy szendvicset sem tud rendesen összerakni, nemhogy programokat, embereket, időpontokat... Az első napokban Hanna nagyon sokat sírt. Egyik nap a Bibliáját lapozgatta, és ezen akadt meg a szeme: „…kegyelembe fogadott, az Úr veled van” (Lukács 1:28). Ez a mondat beleégett Hanna szívébe. Minden egyes döntést Isten elé vitt. Bevonta a többieket, csapattá forrtak. Eljött a hétvége ideje. Szakadt az eső, az egyik vendéglő utolsó percben visszamondta a helyfoglalást. Hanna egy pillanatra összeomlott, aztán felnézett az égre: „Istenem, ez nem az én rendezvényem. Ez a tiéd.” És a hétvége – minden nehézség ellenére – szenzációs lett: volt sok nevetés, mély beszélgetések, nagyszerű kirándulások, éjszakába nyúló társasozások. Utolsó este az osztályfőnök így szólt Hannához: „Tudod, miért sikerült ilyen jól ez a hétvége? Mert a szíved-lelked benne volt.” „Igen, lehet, de a csodákat Isten tette – bennem és rajtam keresztül.” – mondta Hanna mosolyogva.

Isten nem a legügyesebbet választja, nem a legmenőbbet vagy a legtapasztaltabbat – hanem azt, aki hajlandó Neki igent mondani, kész bízni Benne. Így lett Mária Jézus édesanyja, így lett Hanna a hétvége főszervezője – és így lehetsz te is a legmegfelelőbb ember a rád bízott küldetésben.

Te mit válaszolsz?

És most?

„Ehhez én nem vagyok elég okos…” „Biztos, nem fog eléggé vonzónak találni...” „Nem tudok elsőre jó benyomást kelteni, nem engem fognak választani…” „Nem vagyok jó társaság, kár erőltetni…” – ezek a mondatok nem segítenek, épp ellenkezőleg: ellehetetlenítik, hogy megvalósítsd, amire vágysz.

„…Az Úr veled van…” – mi vagy ki lehet akkor ellened? Még a saját (vélt vagy valós) korlátaid sem. Ebbe kapaszkodj, amikor elbizonytalanodsz!