Lilla szerette a táncot, ez nyugtatta meg, amikor rossz napja volt. Az iskolában viszont voltak páran, akik állandóan cikizték őt, kinevették a mozdulatait. Egy nap Lilla annyira megalázottnak érezte magát, hogy sírva menekült el az iskolai folyosóról. Este az Instát pörgetve meglátott egy képet: egy bögre volt rajta, amire egy királylányt festettek és ezt a szöveget: „Elesik, feláll, koronát igazít, megy tovább.” Lilla odaállt a tükör elé, egy ideig farkasszemet nézett önmagával, majd azt mondta: „Lilla, te a Király lánya vagy: kapd össze magad!” Másnap folytatta a gyakorlást, keményebben, mint valaha. Nem azért, hogy másoknak bizonyítson, hanem hogy újra örömét lelje a táncban. Amikor az iskolai ünnepségen színpadra állt, és megszólalt a zene, felébredt benne az erő, a magabiztosság. Minden mozdulata azt tükrözte: „Ez vagyok én, és ezt senki sem veheti el tőlem.” A közönség felállva tapsolt. Lilla pedig elhatározta: többé nem engedi, hogy egyesek személyes véleménye elvegye az örömét.

A megalázottság nagyon rossz élmény, egyikünk se szereti, ugyanakkor elkerülni sem nagyon tudjuk. De egyáltalán nem mindegy, hogy megaláznak vagy megalázottnak érzed magad. Azt mondod a kettő együtt jár? Az elég nagy baj. Hogy mások mit gondolnak rólad, az az ő problémájuk. Hogy te mit gondolsz magadról, az a tied. És ebben nagyon sokat segít, ha tudod, Isten mit gondol rólad. Nem kell minden megjegyzést a szívedre venni! Érdemes megvizsgálni, hogy amit hallasz, az igazság vagy csak egy vélemény. Ami nem inged, miért tartanád magadon?

És most?

Ha tudod, hogy ki vagy Krisztusban, az sokat segít a kritikák kezelésében. Mentsd el ezt a videót, hogy amikor szükséged van rá, újra és újra meg tudd hallgatni!