Anna és Dávid régóta nem beszéltek egymással. Egy apró félreértésből nagy vita kerekedett, és azóta, ha tehették, messzire elkerülték egymást. A karácsony közeledtével azonban mindketten érezték, hogy ez így nem lesz jó: nem állhatnak a karácsonyfa alá haragos szívvel. A családi készülődés közepette mindketten arra vágytak, hogy valahogy rendeződjön köztük a viszony. Egyik este, mikor felgyulladt az adventi gyertya fénye, Anna megszólalt: „Tudod, Dávid, a karácsony talán nem az ajándékokról szól, hanem arról, hogy békességben legyünk.” Dávid bólintott. Egymásra néztek, és szinte egyszerre mondták: „Bocsáss meg!” Aznap este a család nemcsak egy adventi alkalmat ünnepelt, hanem a békét és a szeretetet, ami újra összekötötte őket.

Jézus azért jött el, hogy békét vigyen a hajszoltságba, szeretetet a meg nem értettségbe, és hogy a színjátékok helyett valódi, őszinte és szeretettel teljes emberi kapcsolatokat teremtsen. Ő azt szeretné, hogy amikor szenteste kigyúlnak az ünnepi fények, a te szíved is csurig legyen reménnyel, békességgel, örömmel és szeretettel. Mit gondolsz, van valami akadálya ennek? Van olyan dolog, mely lopkodja az örömödet, keserűséggel, megbántottsággal, esetleg haraggal mérgezi az adventedet?

Ne hagyd, hogy ez így legyen! Mindegy, kinek van igaza: a te ünneped lesz keserű, ha nem kötsz békét. Tegyél meg mindent, amit csak tehetsz azért, hogy „a Krisztus jó illata” áradjon belőled, és mennyei harmónia vehessen körül, amerre csak jársz! És ne mondd, hogy ez nem rajtad áll: az öröm, a békesség, a jóakarat benned kezdődik és általad terjed tovább!

És most?

Haragban vagy valakivel? Ha igen, akkor ne sunnyogd el a dolgot, ne várd, hogy majd magától rendbe jön! Keresd a békülés lehetőségét – ha egy mód van rá, akkor még ma!