Képzeld el, hogy egy távoli országban töltöd a hétvégét! Városnézés közben belebotlasz egy utcai pantomimbe, és mire visszafordulsz, a többieknek se híre, se hamva. A telefonod a másik kabátod zsebében maradt. Se egy cím, se egy telefonszám nincs nálad. A helyiek nem beszélnek egyetlen általad ismert nyelvet sem. Késő éjszaka még mindig fogalmad sincs, hol vagy, merre kellene menned, de egyre több félelmetes fazont kell elkerülnöd, éhes vagy, fázol és szörnyen elfáradtál. Aztán meghallod, hogy valaki a nevedet kiáltja. Megfordulsz és meglátod az egyik társad arcát. Mit érzel ekkor?

Na ez az az öröm, amiről az angyalok beszéltek, amikor Jézus születéséről adtak hírt. Amíg nem érezted magad totálisan elveszettnek, addig nem biztos, hogy átérzed a hír súlyát. De amikor rádöbbensz arra, hogy nem vagy ura egy adott helyzetnek, akkor tudod igazán értékelni, hogy kaptál egy Üdvözítőt, aki megtart, megment, megszabadít. 

Jézus mindig közel van az emberhez, de van, aki csak akkor kap utána, amikor semmivé válnak a biztosnak hitt pontok az életében; amikor képtelen megváltozni, pedig életbevágó volna; amikor elborítja a harag, a keserűség, a fájdalom, az önvád, és ötlete sincs, hogyan léphetne tovább.

Nem kell megvárnod, amíg csődbe megy az életed! Már most is tudhatod, hogy nem vagy egyedül.

Amikor úgy érzed, hogy csak sodornak az események, és fogalmad sincs, mi lesz a sztori vége, csendüljön fel benned is az angyali örömhír: Ne félj, mert nagy örömet hirdetek neked: van Megváltó.

És most:

Ákos A megváltó című éneke arról szól, hogyan emeli fel a lehajtott fejeket, és hogyan hoz reményt a Megváltó eljövetele a lehangolt, reményvesztett helyzetekbe. Hallgasd meg az éneket, és keresd meg azt a sort, amely most kifejezetten rólad szól!