A tanmese szerint a sast csak egyetlen madár meri megtámadni, méghozzá a varjú. A hátára ül, csipkedi a nyakát, vakmerően, kitartóan, idegesítően. A sas nem támad vissza. Nem csapkod, nem harcol, nincs megtorlás. Egy dolgot tesz: emelkedni kezd. Minél magasabbra repül, annál ritkább lesz a levegő. A varjú ezt nem bírja – zihál, elveszti erejét, majd leesik.

Jézust nagyon sokan „kóstolgatták”, de senki nem tudta kihozni a sodrából. Igen, Ő is volt szomorú és dühös is, de azt nem egy-egy csipkedés váltotta ki, hanem hosszabb ideig tartó, istentelen hagyományok és a csodákat látó, mégis hitetlen szívek. És csak akkor „engedte szabadjára” az érzéseit, amikor az az isteni célt szolgálta, és életbevágó dolgot akart tanítani vele. Hogy tudott mindig ennyire tudatos és összeszedett lenni? Úgy, hogy Neki volt hová emelkednie. Mennyei látószögből nézett rá az emberekre, a helyzetekre, az egész életre.

Ha te is szeretnél fölülemelkedni dolgokon, van egy rossz hírem: ez a fajta békesség nem tanulható el, és nem lehet ilyen-olyan praktikákkal megszerezni. Viszont Jézus tud adni, sőt, akar adni. Szeretné, ha te is mennyei távlatokban gondolkodnál, és nem ragadnál bele hiábavalóságokba.

Viszont hogy kordában tartsd az érzelmeidet, az már a te dolgod. Ez nem annyira nehéz. Mindössze két dolgot kell tenned:

1. Ne tápláld magadban a nyugtalanságot, a pánikot, a félelmet, a csüggedést vagy a keserűséget azzal, hogy a problémákon, emberileg megoldhatatlan helyzeteken rágódsz!
2. Azokat a szavakat ismételgesd magadban, melyekkel az Úr bátorít! A mai napon például ezt: „Az én békességemet adom nektek.”

Keresd, kérd ezt a fajta a békességet, amit semmi nem tud elvenni!

És most?

Ha megváltozik a nézőpontod, az életed is megváltozhat. Erről szól ez a háromperces Oscar-díjas aranyos rajzfilm is!

Ma mit kellene másképp nézned, hogy a valódi képet lásd?