Nehéz dolog ez. Van, hogy annyira irritál a másik, hogy már attól rosszul vagy, ha eszedbe jut. Viszont elkerülni sem tudod őt, el kell tűrnöd a jelenlétét. Már csak azért is, mert mondjuk, a tesódról van szó vagy egy tanárról, osztálytársról, munkatársról (netán a főnöködről, akitől a fizetésed kapod). Ilyenkor már a szimpla elviselés is komoly túlélési stratégiákat igényel.

Ehhez képest Pál apostol az Efezus 4:2-ben így fogalmaz: „viseljétek el egymást szeretettel”. Ne csak próbálj úgy tenni, mintha a másik ott se lenne, hogy ne kelljen kimutatnod az érzéseidet. Ne csak eltűrd: szeretettel viseld el! És igen, ez már túlmegy minden határon. Ezt alapból nem tudod megtenni. Hazudni sem lehet ekkorát. 

Van két dolog, ami segíthet ebben:

1. Akármekkora cukorborsó vagy, van, hogy téged is munka elviselni, és mégis vannak emberek, akik kitartanak melletted. Légy türelmes azokkal, akik nehéz esetek! Akkor is, ha az illető épp a tükörből néz vissza rád.
2. Isten minden nap új esélyt ad, nem fordul el tőled, gondoskodik rólad, kiment vagy megvéd a bajban. Amikor már elviselni sem bírod a másikat, nemhogy szeretni, akkor megkérheted őt, hogy segítsen neked. Kérd, hogy változtassa meg a látásmódodat, mossa át az érzéseidet, vegye el belőled a viszolygást, a haragot. Tanítsa meg, hogyan léphetsz túl önmagad határain. Sokkal többet nyersz így, mintha szimplán eltüntetné mellőled azt az embert. Megismerheted Isten szívét, és nemcsak erősebb, de boldogabb leszel, mint valaha.
   
   

És most?

Gondolj valakire, akit mostanában nagyon nehezen tudsz elviselni! Nyilván sokat panaszkodsz róla másoknak, de most fordítsuk meg a szitut: gyűjts össze tíz olyan tényt, amiben jó, ami dicséretes vele kapcsolatban. Nem baj, ha nem jut eszedbe mind a tíz egyszerre, csak kezdj el agyalni ezen, és ne add fel, míg meg nem lesz mind.