Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat öreg már, a kutat is ideje volna betemetni – nem éri meg kihúzni a szamarat. Áthívta a szomszédait, szerszámot fogtak és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mire készülnek, és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár perccel később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár valami csodálatosat tesz: lerázza magáról a földet és rááll. Néhány perc múlva a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.

Az ember általában két dolgon szokott megsértődni:

1. Ha olyat állítanak róla, ami nem igaz.
2. Ha olyat mondanak, ami nagyon is az elevenére tapint.

Nagy hiba a szívedre venni minden véleményt, amit rád zúdítanak. Ha így teszel, egy idő után azt fogod észrevenni, hogy teljesen elborít a kétségbeesés, és hamis, torz lesz az énképed. Ráadásul az elvárások, a meglátások néha homlokegyenesen különböznek egymástól. A kútból való kimászás trükkje az, hogy minden megjegyzést megvizsgálsz: Van igazság alapja? Kell foglalkoznom vele? Előre visz?

A kritika egy lehetőség a fejlődésre, ha bölcs szelídséggel kezeled. Butaság megsértődni azon, ami ellen nem tehetsz semmit. De az sem bölcs, ha felhúzod magad azon, amin már legfőbb ideje volna változtatni.

A legegyszerűbb megoldás, ha mindent megosztasz Istennel: Uram, mások ezt mondják rólam, neked mi a véleményed erről? Vegyem figyelembe? Rázzam le magamról? Hogyan tudom a javamra fordítani a jelenlegi helyzetet?

És most?

Amikor olyan kritikát kapsz, amely nem felel meg a valóságnak, mégsem tudsz túllépni rajta, mert túlságosan megsebez, akkor ez azt jelzi, hogy meg kell tanulnod leválasztani magad a bántásról. Ehhez emlékeztetni kell magadat arra, hogy az életed értéke nem attól függ, hogy mások mennyire tartanak téged. Isten szemében drága kincs vagy, akárki akármit mond rólad.