Van, hogy minden csodálatosan alakul, és azt kívánod, bárcsak sose érne véget a nap. Aztán másnap reggel felkelsz, és minden olyan szürke, hétköznapi, kiábrándítóan unalmas…

Az élet olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fent, máskor lent. De miért is nem lehet mindig fent?!

A tanítványok Jézus mellett sosem unatkoztak, mindig akadt valami szenzáció. A húsvét előtti héten a szokásosnál is jobban pörögtek az események. Aztán úgy elült minden. Eltelt egy hét, talán kettő, és a tanítványok lassan visszatértek a régi életükhöz. Péteréket ott találod, ahol legelőször találkoztak Jézussal: a halászhajón.

Aki különleges élményeket élt át, az nem vágyhat az ismert dolgok egyszerűségére és biztonságára? A tapasztalat azt mutatja, hogy de igen: amint véget érnek a különleges napok, mi lassan elveszítjük a lendületet, és visszatérünk a kiindulási ponthoz.

De itt egy jó hír: ha Jézus megszólított, és arra kért, hogy kövesd Őt, akkor ez az elhívás nem veszti érvényét, bárhogy alakulnak is a körülmények. Jézus Péteréket sem engedte útjára. Találkozott velük, és ugyanazt az utasítást adta, mint a legelső találkozásukkor (ld. Lukács 5:10). Az a teljesen átlagos nap pedig egyszerre rendkívülivé vált, pusztán azért, mert Jézus belépett a történetbe.

Mindig állj készen arra, hogy Jézus egyszer csak megjelenik a te életedben is valamilyen formában! Talán kapsz egy váratlan ajándékot, egy kedves gesztust, egy meglepő kérdést, netán egy kéretlen segítséget. A Mester ilyen: időnként megszakítja a dolgok menetét, és valami különleges jelét adja a jelenlétének.

És most?

Ha úgy találod, hogy már nagyon régen szürkék a hétköznapjaid, akkor ne várd, hogy majd valami feldobja, hanem tölts időt Jézussal! Ő a legunalmasabb napon is képes megtölteni színnel, lendülettel és új reménységgel a szíved.