Az indonéz és malajziai tengerfenéken él egy különleges polipfaj, az utánzó polip (Thaumoctopus mimicus). Ez a polip arról híres, hogy képes más tengeri állatok (például az oroszlánhal, laposhal, tengeri kígyó) alakját, mozgását és színét utánozni, hogy ne váljon prédává. Így tudja a ragadozókkal elhitetni, hogy a valóságnál fenyegetőbb vagy ehetetlenebb lényről van szó. A polip színészi tehetsége több, mint találékonyság: alkalmazkodóképesség a túlélés érdekében.

Dávid király is zseniális volt ebben. Az 1Sámuel 21 végén (ld. 1Sámuel 21:10–15) azt olvassuk, hogy a legnagyobb ellenségük földjén akart elrejtőzni Saul elől. A terv nem vált be, Dávid ott találta magát csapdába esve, egy rakat dühös harcossal körülvéve. A túlélési ösztöne pedig azt súgta: tettesse magát bolondnak, akkor nem fogják bántani...

Szorult helyzetben az ember nem válogathat az eszközökben: teszi, amit jónak gondol, aztán vagy beválik, vagy nem.

Tudod, hol csúszott el Dávid sztorija? A legelején: „amikor köztük volt…”

Legjobb elkerülni azokat a helyzeteket, ahol már csak a túlélés számít. Nem keresni görcsösen azok barátságát, akik nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy. Nem csapódni olyan társaságokhoz, akik folyton csak a bajt keresik. Nem sétálni bele hazugságokba, nem vállalni el olyan dolgokat, melyekben nincs békességed.

Nem volt más választásom – mondják sokan, de ez nem így van. Mindig van, mindig lehet más választás. Amikor szorul a hurok, Istenhez kiálthatsz segítségért. Jézus maga az igazság és az élet. Amikor az ő útjain jársz, nem kell „maszkolnod”, nem kell tettetned semmit.

És most?

Hallgasd meg a 25. zsoltárt! Dávid imája, mely évezredekkel ezelőtt íródott, ma is megszólítja az ember szívét, rátapint a lényegre… Neked mi emelkedik ki belőle? Melyik rész az, ami igazán megérint?