Ha beteszel 100 vörös hangyát és 100 fekete hangyát egy üvegbe, semmi sem történik. De ha erősen megrázod az üveget, elkezdik ölni egymást. A vörös hangyák azt hiszik, a fekete hangyák megtámadták őket. A fekete hangyák pedig azt hiszik, a vörös hangyák akarják a vesztüket. De a valódi ellenség az, aki megrázta az üveget.

Gyakran harcolunk, vitázunk, megosztottá válunk – elvakítanak a színek, a vélemények, a hitek. Mielőtt viszont egymás ellen fordulnánk, fel kell tennünk a kérdést: Ki rázta meg az üveget?

Talán te is észrevetted már, hogy néha a legváratlanabb pillanatokban, a legváratlanabb helyekről repülnek tüzes nyilak feléd. Egyik percben még szárnyalni tudnál a boldogságtól, aztán kettőt pislogsz, és oda az örömöd: a nyakadba zúdul egy kritika, egy problémás helyzet, vagy csak kiderül, hogy megfeledkeztél valami nagyon fontos dologról.

Azt azonban tartsd észben – főleg, ha az Istennel való kapcsolatodhoz bármilyen módon köthető a „támadás” – nekünk nem testtel és vérrel van csatánk, hanem a gonoszság lelkeivel, akik mindent és mindenkit fel tudnak használni ellenünk.

Ne az emberekre haragudj, ha azt látod, hogy utadba álltak! A postást se pofozod fel, ha rossz híreket hoz neked – nem ő okozta a bajt, ő csak egy kézbesítő. Próbáld megérteni a másik szempontjait, és keresd azt a megoldást, ami mindkettőtök számára elfogadható! Hidd el: ha az ő fejükkel gondolkodnál, értenéd, miért támadnak. Nem az ő érdekük az, hogy megkeserítsék az életedet, hanem a Sátáné, akit úgy nevez a Biblia, hogy Diabolosz, vagyis Szétdobáló (ld. Lukács 4:1–13).

És most?

Tudod, mi lehet a legnagyobb arculcsapás a gonosznak? Ha szeretetbe fojtod a tüzes nyilait.

Ne engedd, hogy a bántás a szívedig hatoljon! Ne csapj vissza indulatosan! Inkább vegyél egy nagy levegőt, mondj el egy gyors fohászt, majd higgadtan, kedvesen, szeretettel felelj a támadásra! Először ez nagyon nehéz, de minél többet gyakorlod, annál ügyesebb leszel benne.