Jim és Della Young egy szegénységgel küzdő fiatal házaspár volt. A párnak mindössze két értéke volt: Jim aranyórája, ami apáról fiúra szállt, és Della gyönyörű, térdig érő haja.

Della ajándékot akart venni férjének, de nem sok pénze volt. A fodrászatban eladta a haját húsz dollárért, átkutatta a várost, s végül megtalálta a tökéletes ajándékot: egy platina óraláncot, amely hűen tükrözte Jim szerény és nemes jellemét. Amikor Jim hazaért és meglátta őt, ledermedt, és olyan arckifejezéssel nézett feleségére, ami megrémítette őt. Aztán átnyújtott neki egy csomagot: egy gyönyörű, ékszeres fésűkészlet volt benne, amiről Della régóta álmodozott. Amikor Della is átadta Jimnek az ajándékát, a férfi mosolyogva vallotta be, hogy eladta az óráját, hogy megvehesse neki a fésűket.

Balga módon feláldozták egymásért legdrágább kincsüket – mégis minden ajándékozó közül ők ketten voltak a legbölcsebbek.¹

Van, amikor a veszteség nem fájdalom, hanem jutalom. Ezt csak azok értik igazán, akik a másik örömét többre értékelik, mint a saját javaikat. Ilyenkor az boldogít, hogy tudsz adni valamit abból, ami a tiéd, annak, aki az életed szerves része. Nem a feleslegből, nem valami olyasmit, aminek úgysem vennéd hasznát. Valami olyat, ami számodra is sokat jelent. Mert ennyire mélyen szereted.

Amikor le tudsz mondani valamiről, amit nagyon szeretsz, valaki kedvéért, aki fontos a számodra, az több, mint átlagos szeretet. Ez Isten szívét tükrözi, aki értünk áldozta Egyetlenegyét.

És most?

Mi az, amivel a mai napon ki tudod fejezni a szerettednek, hogy valóban értékeled őt? Kitalálod a titkos vágyait? Pufogás nélkül engedelmeskedsz? Kérés, felszólítás nélkül segítesz? Időt szánsz rá, megkérdezed a véleményét, vagy olyan módon töltesz vele időt, amire most a leginkább szüksége van?

Tedd, amíg teheted, mert az élet nagyon rövid, és nincs rosszabb annál, mint amikor megbánással kell élned az életedet!

 

[1] O. Henry: Háromkirályok ajándéka nyomán