Dávid király ezt írja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Senki nem állíthatja, hogy Dávid burokban élt. Ha valaki, akkor ő aztán mindig a csatasor elején állt, ezért amikor idős emberként megosztja velünk a tapasztalatait, azt érdemes meghallgatni. Az ő tanácsa a következő generációnak ez: „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3–5).

Dávid szavait évszázadokon át tanították az iskolákban és a zsinagógákban, az emberek mégsem eszerint éltek. Amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, ugyanazt kezdte hirdetni az akkor élő embereknek,: ne aggódjatok azért, hogy mit egyetek, mit igyatok vagy mibe öltözködjetek. „A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Máté 6:32–33)

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell tenni semmit, majd minden megoldódik magától. De egy dolog odafigyelni a dolgaidra, tenni, amit kell, és teljesen más az, amikor folyton egy témán kattog az agyad, és görcsölsz azon, amin nem tudsz változtatni.

Mi volna, ha ráállnál erre az ígéretre, nem idegeskednél semmin, csak azzal törődnél, amit Isten ma eléd ad? A holnapot tekintve pedig lazíts, nyugodj meg, ne hergeld magad, bízz, remélj: Isten minden szükségesről gondoskodni fog.

És most?

Mi az, ami segít neked megnyugodni, amikor zaklatott a szíved? Egy hosszú séta? Zenehallgatás? Egy jó, baráti beszélgetés? Egy kiadós alvás?

Az egyik legjobb módszer a lecsendesedésre az, ha előveszel egy zsoltárt, és hagyod, hogy az isteni szó átmossa az érzéseidet, gondolataidat. Például hallgasd meg ezt!