Egy fiatal férfi odament a paphoz, és kijelentette: „Atyám, többé nem megyek gyülekezetbe!” „Miért?” – kérdezte a pap. Az így válaszolt: „Olyan embereket látok a közösségben, akik folyton sutyorognak; elkalandozó arcokat, akik nem is figyelnek; van, aki csak telefonozik... Sorolhatnám még, hogy mennyi hibát találtam a közösségben.” A pap így válaszolt: „Tégy meg nekem egy szívességet: fogd ezt a vízzel teli poharat, és tegyél meg három kört a karzaton, miközben lent bibliaórát tartok. Jól vigyázz, hogy egy csepp víz se ömöljön ki a pohárból!” A fiatalember furcsállta a kérést, de teljesítette. A pap ezek után megkérdezte tőle: „Láttál sutyorgó embereket? Láttál olyat, aki elkalandozott volna? Valakit, aki a mobiltelefonját nézte?” „Nem, egyet sem.” „Tudod, miért? Mert arra koncentráltál, ami a feladatod volt. Ugyanez van az életben is. Amikor Jézusra koncentrálsz, nincs időd meglátni az emberek hibáit”.

Talán te is csalódtál már hívő emberekben. Tudod, valamennyien megváltott bűnösök vagyunk, de még közel sem tökéletesek. Az Úr mindannyiunkban elkezdett egy munkát, és amit látsz, az csak egy részeredmény. Nem tudhatod, hogy ki honnan indult, milyen harcokat vív, Isten épp melyik területén dolgozik az életének. Ha zavart tapasztalsz a rendszerben, akkor ne a távolmaradást válaszd, és főleg ne ítélj el embereket anélkül, hogy bármit is tudnál az életükről!

Koncentrálj Jézusra! Neki panaszold el a csalódásaidat – de aztán ne nagyon lepődj meg, ha egy „vízzel teli poharat” nyom a kezedbe!

És most?

Egy lelkipásztor egyszer azt mondta: aki kapja a látást, az kapja hozzá az elhívást is. Ha észreveszed, hogy valami hiányzik vagy működhetne jobban is, ne ragadj le a kritizálásnál! Lehet, hogy rád vár ez a terület, te leszel a változás kulcsa? Nem tudod meg, ha nem lépsz bele.