Ha láttál már cicát a lakásban, akkor nagyjából háromféle állapotát ismerheted: amikor lassan, méltóságteljesen végigvonul a birodalmán; amikor békésen szundikál a kedvenc helyén; meg amikor meghallja a zacskózörgést, és fénysebességre kapcsolva melletted terem. Attól kezdve le nem veszi a szemét a kezedről, addig sündörög körülötted, amíg nem kap valamit.

Az imádság legszebb képe ez: az első zörrenésnél ott teremni az Úr lábainál, várni, hogy épp mire készül, ott lenni, amikor a csodák történnek. És nem menni el, míg ő valami jót nem ad.

A bibliai Jákob arról volt híres, hogy mindent begyűjtött, amit csak tudott. Megszerezte Ézsautól az elsőszülöttségi jogot, kicsalta Izsáktól az atyai áldást, egy egész éjszakán át birkózott az angyallal, és nem engedte el, míg meg nem kapta az áldását. Miért volt neki ennyire fontos, hogy minden lehetséges ajándékot megkapjon Istentől? Ezt valószínűleg még ő maga sem tudta, csak a vágyat érezte. A történelem viszont igazolta őt: tizenkét olyan fiút nevelt fel, akiktől Izráel törzsei származtak, köztük Józsefet, aki megszabadította népes családját az éhínségből, vagy Júdát, akitől Jézus származott.

És most?

Tudod, mi a legaktívabb módja annak, hogy Isten csodáira várj? Amikor leborulsz előtte, és elismered, hogy ő az Úr.

Hallgasd meg ezt az éneket, és közben hozz Isten elé mindent, amiben vársz rá!