Péter fogadkozott, hogy a halálba is követné Jézust. „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg” (Máté 26:35) – ezt mondta, és komolyan is gondolta akkor, abban a percben. A keresztre feszítés súlya azonban szétmorzsolta őt, és háromszor is megtagadta, hogy ismeri Jézust. Amikor ráébredt a saját csődjére, összetört a szíve, kiment és keserves sírásra fakadt.

Te kérdezted már valaha: „Istenem, hogy is használhatnál valakit, aki akkorát bukott, mint én”? Ha igen, akkor tudod, mit érzett Péter. Teljesen elborította őt a kudarc fájdalma, és összeroskadt alatta.

Jézus azonban nem volt megdöbbenve. Tisztában volt vele, hogy ennek a lobbanékony, szókimondó tanítványnak gyengéd szíve van, csak még átépítés alatt áll a jelleme, ezért extra kegyelemmel fordult felé. A feltámadás után időt fordított arra, hogy helyreállítsa bukott tanítványát. Néhány év múlva pedig a Péter szolgálata volt az egyik legjelentősebb a tanítványok közül.

Van néhány dolog, amit jó, ha tudsz, amikor (nem pedig ha) elbuksz:

a) Ne fulladj bele a csalódásba! Ha a leggyengébb részünkön ér a kísértés, önmagunktól valamennyien elbukunk. Ez csak egy fejezet, nem pedig a történet vége.

b) Gyere Jézushoz alázattal és kérd a bocsánatát! Valld meg a bűneidet; ne a kifogásokat sorold, ne kend a hibát másokra vagy a körülményekre!

c) Fogadd el Isten megbocsátó kegyelmét hittel, ne pedig az érzések szintjén! A bűnöd nem lehet nagyobb, mint a kegyelem.

d) Fogadj el minden szükséges segítséget, hogy visszatérhess a helyes útra, inkább előbb, mint utóbb!

És most?

Írd le röviden, miben buktál el, majd nevezd meg azt az egy pontot, ahol legközelebb másképp döntenél. Kérd Isten bocsánatát, és mondd ki: „Nem ez a történetem vége.” Ezután tegyél még ma egy apró lépést a helyes irányba.