Apa és kisfia sétálnak az erdőben. A fiú megbotlik és fájdalmában felkiált: „Áúúúú!”  „Áúúúú!” – hallja vissza az erdőből. Kíváncsian a hang irányába kiált: „Ki vagy te?” Az egyetlen válasz, ami érkezik: „Ki vagy te?” A fiú méregbe gurul és ezt kiáltja: „Utálatos vagy! A hang visszaszól: „Utálatos vagy!” „Fiam, várj csak!” – mondja az apa, majd elkiáltja magát: „Csodálatos vagy!” A hang válaszol: „Csodálatos vagy!” „Látod, ez a visszhang, tanuld meg tőle: azt kapod vissza, amit nyújtasz. Az életben is így van ez. Az, ahogyan veled bánnak, nem véletlenek sorozata, hanem a tetteidet tükrözi.”

„Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza” (Példabeszédek 12:14) – írja a bölcsességéről ismert Salamon király. „Adjatok, és adatik nektek… amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38) – tanítja Jézus is.

Nagyon könnyű elveszni az önsajnálatban, amikor senki nem kérdezi meg, milyen napod volt, nem veszik észre, ha nem vagy ott valahol, vagy a születésnapodon csak páran írnak rád. De vajon te odafigyelsz másokra? Fontosnak tartod, hogy jelezd feléjük, ha egy feladatot ügyesen oldottak meg? Megkérdezed attól, aki láthatóan rossz kedvű, hogy mi a baj, tudsz-e segíteni?

Ne várd, hogy szeressenek, ha képtelen vagy kedvesen beszélni másokkal! Ha megértésre van szükséged, te is figyelj oda másokra!

Lehet, hogy nem attól fogod visszakapni, akinek adtad, de hidd el: Isten látta, és a legmegfelelőbb időben és formában fogja visszafordítani rád.

És most?

Ha úgy érzed, tele van az életed oda nem illő dolgokkal, tégy egy sétát egy folyó vagy tó partján, és szedd össze a szemetet, amit találsz. A természet nagyon hálás lesz érte, és közben te is el tudsz rajta gondolkodni, hogy ezek a szétszórt tárgyak mit üzennek neked, vagy épp mit jelképeznek számodra.