„Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben
s hirdet valamit
rajongva”

Írja Kosztolányi Dezső Zászló című versében. És igen, a zászlók egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy folyton mozgásban vannak, és messziről is hirdetik a hovatartozást vagy a győzelmet.

Isten országának is vannak jelképei, és talán te is láttál már zászlós dicsőítést. Ez egyrészt Isten uralmát, győzelmét hirdeti, ugyanakkor a mozdulatok, illetve a színek a lelki harcot szimbolizálják. Aki a zászlót mozgatja, nem véletlenszerűen kalimpál. És nem is embereknek jelez, hanem az Úrral kommunikál. Ez is egyfajta imádság, bár nem a leghétköznapibb formája.

De Isten szabadítását, vezetését nem csak egy magasra emelt zászlóval lehet hirdetni. Ugyanilyen látványos az is, amikor elmeséled a barátaidnak, családodnak, ismerőseidnek, hogy miből szabadított ki az Úr, hogyan segített meg. Ha csak csendben nyugtázod, hogy megtörtént, és magadban megköszönöd az Úrnak, az is nagyszerű. De megvan az a kép, amikor a győztes sportoló felkapja a nemzeti zászlót és széles mozdulatokkal meglengeti? Ez nem kis versenyek végén szokott történni, hanem mondjuk egy olimpián, világbajnokságon, ahol a győzelem igazán sokat ér. Ha óriási dolog történt veled, nem tudod nem elmondani másoknak. És nem is baj, mert ez nem csak a te örömöd.

Emeld magasra Isten tetteit, amiket a te életedben tett! Ez másoknak is reményt adhat, és megmutatja a szabadulás felé vezető utat.

És most?

Március 16. a magyar zászló és címer napja. Talán tudod, hogy a zászlónkban a vörös sáv az erőt, a fehér a hűséget jelképezi, a zöld szín pedig a reményt szimbolizálja.

Számodra mit jelentenek ezek a jelképek? Életed mely területén tapasztalod az erőt, a hűséget, a reménységet, és hol volna még szükség rájuk?