Mit teszel, ha valaki elmegy melletted az utcán, és az látod, hogy kibomlott a cipőfűzője? Kellemetlen, mert nem ismered az illetőt, azt sem tudod, hogyan szólítsd meg, talán nem is vagy barátkozó típus. De ha nem szólsz, akkor talán bajt okozol neki.

Vannak dolgok, amiket nem veszünk észre, mert kiesik a látószögünkből vagy mert épp másra koncentrálunk. És ugyanígy vannak tulajdonságok, szokások, melyeken jó lenne változtatni, de nem tudunk róluk. Hogyan lehet ezekre felhívni a figyelmet?

1. Közöny – korunk egyik legnagyobb betegsége ez: látom, mi történik, de nem érdekel, nem az én bajom, nem akarok belefolyni. Ez nemcsak puszta tétlenség, hanem a segítség mulasztása: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17).
2. Beszólás, megszégyenítés – nem ez a legkedvesebb módja a figyelmeztetésnek. Bármennyire szellemesen van megfogalmazva, ez akkor is olyan, mintha más vérén akarnál meggazdagodni.
3. Kritika – eredeti jelentését tekintve ez egy értékelő vélemény, bírálat valamiről, amiben jó és rossz meglátás egyaránt megjelenhet. Ez persze tud jól elsülni, de nagyon fontos, hogy mikor, milyen hangnemben és milyen célzattal hangzik el a megjegyzés.
4. A szeretetből fakadó figyelmeztetés célja az óvás, a gondoskodás és a jóra való törekvés. Ez a fajta tanács vagy figyelmeztetés lehet határozott, de gyökere a mély törődés, nem a megbántás.

Ha rólad van szó, neked melyik esik a legjobban? Gyanítom, hogy a legutolsó. Törekedj hát te is arra, hogy szólj, ha szólni kell, és minden szavad helyén mondott legyen, „aranyalma ezüsttányéron” (ld. Példabeszédek 25:11).

És most?

Gyakorold ma a törődő gondoskodást és a kedves figyelmeztetést! Ha szavak nélkül is tudsz segíteni (például elkapni egy becsapódó ajtót valaki mögött), akkor tedd azt! Ha meg úgy érzed, hogy szólnod kell, akkor pedig tedd a legszeretetteljesebb módon!