Tom Canty, a gazdag fantáziájú, ámde koldusszegény fiú egy nap véletlenül bekerül a palotába, ahol találkozik egy vele egyidős és rá nagyon hasonlító kisfiúval. Játékból ruhát cserélnek – és ezzel együtt életet is. A kis koldus hónapokig éli a királyfi ragyogó, bár nem is annyira irigylésre méltó életét, míg az igazi királyfi szörnyű kalandokat él át egy bántalmazó, alkoholista apa mellett London nyomornegyedében.

Mark Twain „Koldus és királyfi” című regényében a két fiatal fiú, akik ugyanazon a napon születtek, és külsejük teljesen megegyezik, kipróbálhatják magukat egy vágyott életben, de nem azt kapják, amiről álmodoztak.

Ha választani kellene, te melyik lennél szívesebben: koldus vagy királyi sarj? Nos, valójában mindig választasz, csak nem veszed észre. Bármivel kell szembenézned, azt kétféle módon teheted:

1. abban a tudatban, hogy a te Atyádé a világmindenség, rád fényes örökség vár, és mindennel rendelkezel, amire szükséged van;
2. koldusként könyörögve mások szeretetéért, figyelméért, elfogadásáért; folyton rettegve, hogy honnan csap le rád veszély; habzsolva a lopott örömöket, mert nem tudhatod, mikor kapsz legközelebb.

Ha te Krisztust Megváltódnak vallod, akkor királyi sarjnak számítasz. Hagyd el a koldus gúnyát, és vedd fel azt a ruhát, amit Isten szán neked: a tiszta, hófehér köntöst! Ebben békesség és öröm vár, akármit hoz is a nap.

És most?

Hogy érzed magad mostanában? Mint egy koldus az úton fekve? Mint egy harcos, aki csatát vesztett? Mint egy árva szülő nélkül? Mint egy hangszer zenész nélkül? Ha valahogy így, akkor ez az ének neked szól.