Valaki egyszer egy kört rajzolt egy hangya köré. A hangya látta a vonalat (ami az ő szemszögéből elég jelentősnek tűnt), megpróbálta kikerülni, de nem sikerült. Egy idő után a menni akarás legyőzte a félénkségét, szinte véletlenül átlépte a vonalat. Csakhogy újabb kört rajzoltak köré. Ahogy egyre kisebb körök vették őt körül, egyre jobban érezte a szorítást, és idegességében újra és újra átlépte a határt. Egy idő után már nem lehetett körbe zárni, ment árkon-bokron át.¹

Vannak emberek, akik profi szintre jutottak a jelmagyarázásban. Ha valami túl macerás, az egyértelműen annak a jele, hogy azt el kell engedni, mondják. Ami a tied, az megtalál téged, azért nem kell küzdeni. Lett is egy ilyen szólásunk: „Akit Isten neked szán, azt még az ördög is utánad tolja talicskán.”

Ez egy nagyon kényelmes elgondolás, csak egy gond van vele: nem minden akadály végleges. Vannak falak, amiket le kell bontani az átépítéshez, és az elég melós. Vannak falak, amiken át kell verekedni magadat, akkor is, ha csak többszöri próbálkozásra sikerül. És vannak falak, melyek pusztán a te fejedben léteznek, de ezt csak akkor ismered fel, ha szembe fordulsz velük.

Ha fontos neked az, ami a túloldalon vár, akkor nem állíthat meg egy tollvonás a papíron. Akkor erősebb lesz benned a célra tartás, mint a félszegség vagy a rossz tapasztalatok.

Isten soha nem ígérte azt, hogy semmi nem áll majd az utadba. Ő azt mondta, hogy bármi kerül eléd, ő segít átjutni a túlpartra. A te dolgod annyi, hogy vele együtt haladj, és tőle kérd el a megoldási stratégiákat, ne pedig a félelmeidre vagy a vágyaidra építs!

És most?

Mi az, ami jelen pillanatban nagy hegyként tornyosul előtted? Ha nem vagy biztos benne, hogy kihívást jelent-e vagy mennyei védelmet, akkor kérd Istent, hogy adjon neked nagyon egyértelmű vezetést. Ő ismer téged, tudja, hogyan kell szólnia hozzád.

És ne félj attól, hogy elsőre nem döntesz jól! Csak gondolj a hangyára: bárhogy ravaszkodtak vele, a végén ő lett a győztes.

 

[1] https://www.youtube.com/shorts/fRuAC7yfwq4