A betániai Lázár, Jézus barátja, beteg lett. Mivel a Mester addigra sokakat meggyógyított már, a család üzent neki, hogy szükségük van rá. Aztán vártak. Először bizakodva, majd aggódva, aztán kétségbeesetten. Jézus nem jött, Lázár meghalt, és a testvérek szíve összetört. Aztán a temetésen végre megjelent a Mester…

Te hogyan viseled azt, ha az Úr nem úgy cselekszik, ahogy vártad? Mire visz a csalódás? 

Nagyon sok ateista szaladgál a világban, aki nem hitbeli meggyőződésből, hanem vallásos csalódás miatt mondja Istent halottnak. 

Márta, Lázár nővére nem temette el a hitét a testvérével együtt. Nem szakította meg a kapcsolatát Jézussal, hanem odaszaladt hozzá. És ott, a fájdalma legmélyebb pontján hangzott el Jézus egyik legjelentősebb kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (25–26. v.).

Van, hogy Isten nem úgy szövi a szálakat, ahogy számodra kellemes vagy kényelmes. Van, hogy rázós, szakadékos, fájdalmas utakon vezet. De ugyan ki tudna jobban bánni az összetört szívvel, mint az, aki megteremtette? Ki értene meg jobban, mint az, aki minden fájdalmadat átélte? Ki tudná kijelenteni, hogy mi volt a szándék azzal a mélységgel, mint az, aki eddig is csodás módon összehangolta életed eseményeit és a jövőben is úgy formálja, hogy a legtöbbet hozza ki belőlük?

Jézus neked is ezt mondja ma: ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét.

Hiszed, hogy meglátod?

És most?

Ha most éppen tetőtől talpig benne vagy a szószban, állj meg, és kérdezd meg magadtól: mit súgnak most az érzéseim? Ezután gondold végig azt is: mit mond Isten? Majd döntsd el, melyikre hallgatsz, és végül mondd ki hangosan: „Isten igazsága erősebb, mint az érzéseim.”