A visszapillantó tükörben villogó lámpa arra késztette Jacket, hogy félreálljon. 117 km/h egy 80-as zónában – a hónapban már ez volt a negyedik. A rendőr kiszállt az autójából, kezében a nagy jegyzettömbbel. Bob a templomból? Már csak ez hiányzott! Percek teltek el. Bob firkált valamit a jegyzettömbbe, majd odament Jackhez egy összehajtott papírral a kezében. Nem büntetőcédula volt. Ez állt rajta: „Kedves Jack! Volt egy lányom. Hatéves volt, amikor elütötte egy gyorshajtó. Pénzbírság, három hónap börtön, és a férfi hazamehetett megölelni a gyerekeit. Ezerszer próbáltam megbocsátani, de meg kell tennem újra és újra. Most is. Vezess óvatosan! Nekem már csak egy fiam maradt. Bob”¹

Nem tehetek róla, nem akartam, a körülmények így alakultak, véletlen volt… – hányszor próbálunk ezzel mentegetőzni, miközben tudjuk, hogy igenis a mi felelőtlenségünk miatt történt a baj. Amikor a filmekben közeleg a tragédia, már percekkel előtte előre tudjuk, sőt, az is világos, hogy hol csúszik el a történet. A saját életünkben miért nem ennyire egyértelmű ez? Nincs zenei aláfestés hozzá? Nem látjuk ilyen összefüggésben az egyes eseményszálakat? Vagy inkább azért, mert sorra hagyjuk figyelmen kívül a vészjósló jeleket, abban bízva, hogy képesek vagyunk kézben tartani a dolgokat.

Jézus történetében az ostoba szolga is ezt gondolta, de adódott egy kis probléma: hazajött az ura. A váratlan fordulatokkal nem tudsz mit kezdeni, arra azonban van befolyásod, hogy ne játssz se a magad életével, se a másokéval! Úgy hajts, hogy meg tudj állni – az élet minden területén!

És most?

Gondold végig a napodat: van olyan pontja, ahol fokozottabban kell majd figyelned? Lesz olyan találkozásod, beszélgetésed, ami rosszul sülhet el?

Nem kell előre paráznod miatta, de jó, ha végiggondolod a lehetőségeket, és felkészülsz a kritikus pontokra. Mint amikor egy hajtűkanyarban leveszed a lábad a gázpedálról, és erősebben rámarkolsz a kormányra.

 

[1] https://www.heavensinspirations.com/the-ticket.html