Christine egy éjjel telefoncsörgésre riadt fel. „Mama, tudom, hogy késő van” – mondta a síró hang – „De... kérlek, ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! ...Csaknem lehajtottam az útról és... és annyira megijedtem... Tudom, nem lett volna szabad innom, különösen most nem… Mama, terhes vagyok. Meg kellett volna mondanom neked … De te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Néha csupán azt szeretném, ha figyelnél rám… Amikor megláttam ezt a telefonfülkét, mintha hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni és autót vezetni... Taxit hívtam, haza akarok menni… De azt hiszem, már tudnék vezetni…” „Nem!” – vágta rá Christine. – „Kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót, amíg oda nem ér!” Csak akkor könnyebbült meg, amikor a háttérben valaki a taxit emlegette. „Hazamegyek, mama” – kattanás, a telefon elnémult.

Christine felkelt az ágyából, és bement a lányuk szobájába. A férje utánament, átölelte: „Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott?” Christine ránézett az alvó lányukra: „Talán nem is volt olyan rossz az a szám...”¹

Mindenki mellé kellenek védőangyalok, akik elkapják, amikor zuhan. Olyan sokan mennek el érzéketlenül a másik mellett, mindenkinek megvan a maga baja. De pont ezért jelent sokat, amikor valaki azt mondja: Nem, a gondom megvár, ez most fontosabb.

Ha tudsz segíteni, ne nézd, hogy ismered az illetőt vagy sem! Az élet drága kincs, akárkiről legyen is szó. Isten sosem véletlenül kapcsol be téged a vonalba, terve van veled. Csak tartsd nyitva a szemed, és lépj oda, ahol szükség van rád!

És most?

Az édesanyák vasárnapján gondolj azokra is, akik életed egy nehéz pontján ott voltak melletted, akik nélkül nem lennél itt, vagy nem lennél az, aki lettél!

Küldj egy kedves üzenetet nekik, biztosan jól fog esni!

Talán egy kicsit neked is.

 

[1] https://www.facebook.com/groups/268559808621720/posts/1261458862665138/