Egy valaha virágzó kolostorra nehéz idők jártak. Mindössze öten éltek itt, és mind hetven felettiek voltak. Pár mérföldnyire tőlük lakott egy öreg remete, a szerzetesek elhatározták, hogy felkeresik őt. A remete szánakozva hallgatta őket, de végül csak ennyit mondott: „Azt nem tudom, hogyan menthető meg a kolostorotok. Csak azt tudom, hogy Isten embere közöttetek van.”

A szerzetesek megkülönböztetett tiszteletet kezdtek tanúsítani egymás iránt, és ugyanígy tettek önmagukkal kapcsolatban is. A helynek különleges vonzereje lett. Egyre többen jöttek a kolostorhoz piknikezni, játszani és imádkozni. Néhány év elteltével a kolostor ismét a világosság és a lelkiség pezsgő központja lett.[1] Milyen sokat számít, hogy hogyan tekintünk magunkra és egymásra!

Ha azt mondom, gondolj valakire, aki rendre kiakaszt, akinek fárasztóak a poénjai, idegesítő szokásai vannak, akkor valószínűleg olyan ember fog eszedbe jutni, akivel szinte állandóan össze vagy zárva.

Most gondolj olyanra, akinek mindig van hozzád egy kedves szava, mindig rendelkezésre áll, ráadásul okos és vonzó! Szinte tökéletes… Na ő valószínűleg olyan ember lesz, akivel nem túl gyakran találkozol.

Közösségben élni nem könnyű. Akikkel sokat vagy együtt, azoknak többször tapasztalhatod a hibáit, és ha sok sérelem gyűlt össze, azokat megbocsátani is fárasztó egy idő után. És mégis…

Minden tyúkszemre taposás mellett is ők azok, akik segítségedre lehetnek a bajban, akik között még látványosabbak az erényeid, képességeid, adottságaid, illetve ők tükrözik vissza leghitelesebben a hiányosságaidat, amiben fejlődésre van szükséged.

Jézus azért könyörög, hogy az övéi az egységre törekedjenek, ne a széthúzásra. Legyen neked is ez a fő célod!

És most?

Ahelyett, hogy ma bosszankodnál a körülötted lévők alkalmatlansága miatt, próbálj inkább arra koncentrálni, ami az erősségük, különlegességük! És ugyanígy tekints önmagadra is!

Figyeld meg, hogy egy idő után meg fog változni az atmoszféra körülötted, és olyan társaság leszel, aki vonzza az érdeklődőket!

 

[1] https://velunkazisten.hu/small_story/a_remete_ajandeka