Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapig készültek rá, hogy Mexikóba utazzanak segíteni a szegényeken. Amikor megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni akartak, leégett. A romok közül éneket hallottak, az elcsigázott lelkész és kilenc gyülekezeti tagja épp istentiszteletet tartott. A lelkész odament a fiatalokhoz, és azt kérdezte: „Qué pasa?” (Mi a helyzet?) Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt: „Keresztyén fiatalok vagyunk, és szolgálni jöttünk.” A lelkész szeme megtelt könnyel: „Három hónappal ezelőtt felgyújtották a templomunkat. Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget... Dicsőség az Úrnak!”¹

Reményik Sándor Valaki értem imádkozott című versében így ír:

„Mikor a bűntől meggyötörten
lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.”

Nagyszerű élmény hallani vagy akár csak megérezni, amikor valaki érted imádkozik, Isten elé viszi a terheidet, küzdelmeidet. De amikor valaki imádkozik, és számára te leszel Isten megoldása, az sokkal több annál, mint hogy jókor voltál jó helyen. Ez azt jelenti, hogy Isten téged választott ki arra, hogy mások életén könnyítsen, és jelét adja annak, hogy látja, hallja őket, tud róluk, tesz értük. Isten több millió embert küldhetne, de ő téged választ, tebenned látja a legmegfelelőbb eszközt arra, hogy elvégezze a munkáját.

Akármilyen hibákat látsz magadban, bármennyire érzed magad jelentéktelennek, haszontalannak, hidd el, hogy Isten tud téged használni. Vannak dolgok, amikre egyedül te vagy alkalmas.

Vedd észre az összefüggést: amikor a mexikói lelkész imádkozni kezdett segítségért, ugyanabban az időben kaliforniai fiatalok szívében fellobbant a láng.

A te szívedben vajon visszhangra talál ma valaki segélykiáltása?

És most?

Van egy nagyon szép versike, amit sokan napi imádságként mondanak el. Ha egyetértesz vele, akkor legyen ez a te imád is a mai napon – vagy akár egész életedben:

„Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet…”²

 

[1] https://velunkazisten.hu/rovid_tortenetek/egy_imameghallgatas

[2] Hagyományosan Assisi Szent Ferencnek tulajdonított, valójában anonim ima; első ismert közlése: Belle prière à faire pendant la Messe, La Clochette, 1912.