„Nem tehetek róla. Így születtem” – ugye, sokszor hallod ezt a mondatot? Talán te magad is hangoztattad már párszor. Ez időnként csak a személyes felelősség elhárítása egy adott viselkedéssel, tulajdonsággal vagy cselekedettel kapcsolatban: a viselkedésem veleszületett, genetikai vagy biológiai adottság, ezt én nem tudatosan választottam, és nem is tudok rajta változtatni.

De tudod mit: ez nem mindig puszta kifogás. Tényleg van így: a saját árnyékát senki nem képes átlépni. Pontosan ezért mondta Jézus: „Újjá kell születnetek” (János 3:3 SZIT).

Az evangélium nem azért van, hogy igazolja a régi természetünket. Jézus terve a megváltásról, az átalakításról szól, valami újat akar adni.

Büszkeség, düh, önzés, lázadás, féktelenség – mindannyian a bűn felé hajló természettel születtünk. Egyikünk sem érkezik lelkileg épen ebbe a világba. De Jézus nem is azért jött, hogy megerősítsen abban, akik vagyunk. Épp ellenkezőleg. Azért jött, hogy megmentsen minket attól, akik vagyunk, és újjá tegyen minket.

Te melyik jellemvonásoddal küszködsz folyton? Hangos, nyers vagy? Olyasmihez vonzódsz, amihez nem kellene? Indulatos vagy, figyelmetlen, esetleg antiszoc vagy egyenesen deviáns? Krisztus követése nem a régi identitásod védelméről szól, hanem arról, hogy letedd azt a keresztnél.

Az evangélium csodája ez: Isten nem hagy azoknak a tulajdonságoknak a csapdájában, amilyennek születtél.

Új szívet és új életet kínál neked Krisztusban. Mert Jézus üzenete soha nem az volt, hogy „Maradj az, aki vagy.” Ő mindig is azt mondja: „Gyere velem, és legyél újjá!”

És most?

Nem vagy köteles beletörődni abba, hogy milyennek születtél, vagy hogy milyenné tett az a közeg, amiben élned kell. Csak mondd ezt: „Újjá akarok születni, Jézus, ments meg attól, aki vagyok!”

Biztosan lesznek kemény döntéseid ezután, de hidd el, aki elkezdte benned a munkát, be is fogja végezni. Te csak ragaszkodj hozzá teljes szívvel, hogy ha te Krisztusban vagy, akkor új teremtés vagy: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.