Egy hétvégén a család kisebb túrára ment. A hegy tetején volt egy híres kilátó, és már lefelé tartottak, amikor Dóri előre szaladt. „Dóri! Állj meg azonnal! Ne fuss tovább!” – hallotta apja hangját a háta mögül. A lány megtorpant. Az utasítás indokolatlannak tűnt, de szokatlanul keményen szólt, és a lány érezte, hogy hallgatnia kell rá. Bevárta a többieket, együtt indultak tovább. Amikor a következő kanyarhoz értek, Dóriban meghült a vér: a kanyar mögött egy elkeskenyedett, csúszós, sáros útszakasz következett. Ha óvatlanul beleszalad, menthetetlenül leszánkázik a mélybe. „Apa, köszi, hogy figyelmeztettél!” – mondta halkan.

Egy éles szemű, féltőn szerető apuka mindig nagy kincs. Különösen igaz ez Istenre, akinek a tekintete nemcsak a következő kanyarig ér el, hanem egyben látja az egész világmindenséget, a múltat, a jelent és a jövőt. Tudja, mi a legjobb számodra, és olyan dolgokat szán neked, amik betöltik az életedet, nem pedig kiüresítik. És jó, ha erre minden egyes választási helyzetben emlékezteted magad.

Hívd meg Istent minden döntésbe, akár nagy, akár kicsi! Az életben semmi sem túl jelentéktelen ahhoz, hogy imádkozz érte. Sokszor van az, hogy egy terv vagy feladat egyszerűnek tűnik elsőre, de a kisebb, apró részletek okozhatnak váratlan nehézségeket.

Ne csak a terveidre kérj áldást az Úrtól – hagyd, hogy ő vezesse a tervezési folyamatot! Ha Isten az életed középpontjában áll, ha ő a legfőbb szempont, akkor a döntéseid világossá válnak, a lépéseid egyre stabilabbak lesznek, és utadat az ő bölcsessége irányítja.

És most?

Mielőtt bármire igent mondanál, először kérdezd meg Istent! Ne dönts el semmit kapásból, ne kapkodj, ne a pillanatnyi érzéseidre hallgass, csak vidd az Úrhoz a kérdéseidet:

„Uram, ez a megfelelő munka a számomra?"
„Uram, ez az a személy, akit nekem szánsz?”
„Uram, ez az a hely, ahol szeretnéd, hogy legyek?"