A tanmese szerint valamikor régen egy faluban hat vak ember találkozott egy idegennel, aki elefántháton jött. A vakok hallottak már az elefántról, de soha nem voltak ilyen közel egyhez sem. Kérték az utazót, hadd érinthessék meg a nagy állatot. Az utazó a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Az egyik az állat oldalánál állt, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy nagy, vastag fal.” „Badarság! Az elefánt kicsi, kerek, sima, de nagyon éles, mint egy lándzsa” – vágott közbe az, aki az elefánt agyarát fogta. „Dehogyis, inkább olyan, mint egy hatalmas nagy levél” – tiltakozott az, aki az elefánt fülét fogta. „Nem értek egyet veletek! Az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!” – mondta az, aki az ormányát fogta. Az ötödik az állat lábát tapogatva arra jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa. A hatodik az elefánt hátára ült, ő így tiltakozott: „Miről beszéltek!? Nyilvánvalóan olyan, mint egy hatalmas, mozgó hegy!”¹

Az Igazság fix, a nézőpontunk változó: Isten és az ő igéje sziklaszilárd, de az, ahogyan egy adott feladatot vagy projektet megoldunk, ezerféle lehet.

Krisztus testében nem véletlenül vagyunk különbözőek. Ha te a matekban vagy erős, én meg a vizuális dolgokban, akkor ugyanazt a célt (például egy evangelizációs eseményt) két teljesen különböző irányból fogjuk megközelíteni.

Ahelyett, hogy azonnal leszólnád a másikat, mert máshogy közelíti meg ugyanazt a dolgot, inkább hallgasd meg! Lehet, hogy ő épp azt a részt látja a problémából, ami a te vakfoltodban van. A legnagyobb időpocsékolás veszekedni, gyűlölködni amiatt, mert nem értünk egyet. Abban viszont mind egyet érthetnünk, hogy szükségünk van egymásra – még akkor is, ha lényeges kérdésekben is eltér a véleményünk.

A közös cél a lényeg: Isten dicsősége és a szeretet képviselete. Ha mindenki csak a saját módszerét tolja, szétesik a csapat. Ha viszont összerakjuk, amink van, olyan dolgokat is összehozunk, amire egyedül esélyünk sem lenne.

Ne akard mindenáron ráerőltetni a saját elképzelésedet a többiekre. Legyél nyitott arra, hogyan működik a másik, mert a „teljes képet” és a sikeres megvalósítást csak együtt tudjátok összehozni. Az egység nem egyformaság, hanem az, amikor a különböző puzzle-darabok végre a helyükre kattannak.

Együtt alkotjuk Krisztus testét, a szem másképp érzékel, mint a fül vagy a nyelv, az orr vagy a bőr. És tudjuk, hogy a valóságot akkor tapasztaljuk a legteljesebben, ha ezek mind összedolgoznak.

És most?

Ha a héten bármilyen megbeszélésen, meetingen vagy találkozón veszel részt, ne az legyen a célod, hogy meggyőzd a beszélgető társaidat! Próbáld megérteni az ő szempontjaikat is, és szelíden, értelmesen vázolni a sajátodat. Így jobban hozzá fogsz járulni a sikeres végeredményhez!

 

[1] https://velunkazisten.hu/rovid_tortenetek/a_vakok_es_az_elefant