Túrmezei Erzsébet egyik fordításában¹ egy csodaszép allegóriát látunk arra, hogyan visz át Isten életünk legnehezebb szakaszain. A történet szereplője egy tengerparton sétál, és élete nyomait látja kirajzolódni maga mögött a parti homokban: két pár lábnyomot, ahogy az Úr mindig vele jár. Egyszer csak felfedezi, hogy helyenként csak egy pár lábnyom látszik, és pont ott, ahol az élete próbákkal teli és nehéz volt. Amikor riadtan számonkéri az Urat, hogy miért hagyta magára ezekben a pillanatokban, ő így válaszol:

„Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Mindannyiunk életében eljön az a pont, amikor elérjük az állóképességünk határát. Ez nem egyszerű gyengeség vagy kifáradás. Itt már nem több erő vagy egy nagy alvás kell a folytatáshoz, hanem arra van szükség, hogy Jézus felkapjon és átcipeljen a túlpartra.

Ilyenkor az ember nagyon kiszolgáltatott. Vágyik rá, hogy pátyolgassák, megértően támogassák, átvegyék a terheit, ugyanakkor nehéz ezt úgy kommunikálni kifelé, hogy ne önsajnálatnak tűnjön. És hát nem is mindenki érti a vészjelzéseket.

De ez az az időszak, amikor meg kell tanulni Jézusban bízni, és nem emberekre támaszkodni. Amikor teljesen ki vagy merülve, az Úrnak kell átadnod a terheidet, mert csak ő képes átvenni azokat tőled. El kell engedned a büszkeséget, ami azt mondatja veled, hogy képesnek kellene lenned továbbmenni egyedül is, tiszta szégyen, hogy segítségre van szükséged. Kezdj el bízni az Úrban, kapálózás helyett pihenj meg a karjaiban, hagyd, hogy átöleljen és megoldja azt, amire te nem vagy képes.

És most?

Rick Hoyt súlyos agykárosodással jött a világra. Az orvosok azt javasolták a szülőknek, hogy adják be őt egy intézetbe, de nem tették. Aztán a fiú 15 évesen futóversenyen szeretett volna indulni, hogy bebizonyítsa: az élet így is mehet tovább. 37 év versenyzés, több mint 1000 verseny, köztük 72 maraton – ez lett a fiú álmából.

Nézd meg ezeket a képsorokat, és jusson eszedbe az Atya szíve, ahogyan befut veled a menny kapuján – minden „fogyatékosságod” ellenére is!

 

[1] Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok