Szerinted mi volt az első dolog, amit az ember létrehozott? Nem fegyver, nem is szerszám, hanem a fedezék: valami, ami mögé elrejtőzhetett.

Mielőtt elszúrták volna, „mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat” (1Mózes 2:25). Nem volt rejtegetnivalójuk. Aztán döntöttek: megszegték Isten parancsát. És mi volt az első reakciójuk? Nem az, hogy helyrehozzák a dolgokat. A legnagyobb problémájuk az volt, hogy meztelenek, és elkezdték takargatni magukat. 

A szégyen és a bizalmatlanság belépett a kapcsolatba. Az ember már nem tudta félelem és takargatás nélkül megmutatni magát annak, akit szeretett. Nemcsak Isten elől bujkált, hanem önmaga elől is. Nem tudta, hogyan nézzen szembe azzal, amit belül érez.

De nézd Isten válaszát: az ideiglenes megoldásukat valami időtállóra cserélte. A Biblia azt mondja: „Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket” (1Mózes 3:21).

A bűn mindig rámutat arra az ürességre, amit csak a kegyelem tud betakarni.  Csak hát mi is sokszor ugyanazt csináljuk, mint Ádám és Éva: inkább elbújunk, takargatunk, szerepet játszunk, ahelyett, hogy őszintén odaállnánk Isten elé azzal, ami bennünk van.

Mi az a maszk, ami mögött te rejtőzködsz? A tökéletes Insta-képek, miközben belül minden szétesőben van? A „jól vagyok” mosoly, miközben tele vagy fájdalommal, szorongással, bűntudattal? Ezek az álarcok nem megvédenek, hanem inkább elválasztanak másoktól.

Isten nem a filterezett verziódat keresi. Látja a szívedet és törődik veled. Jézus által teljesen helyreállíthatja, ami eltört benned.

Szóval mit választasz? Továbbra is a saját fedezéked mögé bújsz, vagy megengeded, hogy Isten borítson be az ő kegyelmével?

 

És most?

Az ember sokszor csak utólag ismeri fel, mit tehetett volna másként, hogy elkerüljön néhány felesleges fájdalmat. Hallgasd meg Azapeet Istenfüggő Lény című dalát –hátha segít tisztábban látni, hogyan és merre érdemes tovább indulnod.