Volt már olyan napod, amikor egyszerűen mindenből eleged lett? Amikor annyira magad alatt voltál, hogy már senkihez sem tudtál egy jó szót szólni, és legszívesebben másokat is lehúztál volna magaddal?

Pál azt mondja: ezt ne tedd! Ne húzz le, ne rombolj, ne hangolj le másokat, amikor neked rossz! Inkább építsd őket! Még ha borzasztóan nehéznek érzed is, keresd a jó dolgokat! Akármilyen pocsék is a napod, ne felejtsd el, hogy neked van kiben bízni és neked küldetésed van! Az örök élet örömüzenete a tied. És ez a meghívás nem csak neked szól, hanem mindenkinek. Azzal vagy megbízva, hogy segíts megosztani másokkal is az örömüzenetet, hogy mindenkihez eljusson a hír, és aki hallja, eldönthesse, mit kezd vele. Nem húzódhatsz a háttérbe azt gondolva, hogy vannak erre megfelelőbb napok vagy megfelelőbb emberek is. Hiszen ez nem csak a lelkészek, az erre specializálódott egyházi munkatársak feladata. Isten téged is használni akar! Hiszen te olyan emberekkel is kapcsolatban vagy, akik messziről elkerülik a templomokat.

Tudod, mi a legjobb módja annak, hogy a körülötted levők megtudják, mit tehet értük az Úr? Az, hogy bátran kilépsz a tömegből. De nem a zsörtölődésed fog segíteni, hanem az, hogy a nehézségeid ellenére bizakodó, derűs tudsz maradni. Így ragyogsz majd, mint egy csillag, fény árad rólad a sötét időkben.

Isten üzenete a reménység üzenete. Ma is dönthetsz úgy, hogy nem engeded, hogy a nehézségek teljesen lehúzzanak, hanem Istenre bízod a problémáid és továbbadod a világ legjobb hírét. Senki nem tud helyetted ragyogni – de nem is kell egyedül fényt gyújtanod magadban. Kapaszkodj bele az Úrba, fordítsd felé a tekintetedet, és hidd el: az a szeretet, amit tőle kapsz, amibe te eltudsz merülni minden egyes nap, körülményektől függetlenül, az át fog sugározni rajtad.

És most?

Képzeld el, hogy éjszaka felébredsz, és a sötétben keresel valamit. Nem látsz semmit, botorkálsz, tapogatózol – aztán felvillan a telefonod fénye. Nem nagy fény, mégis elég ahhoz, merre indulj, hol van az ajtó, vagy hová esett le, amit keresel.

Sokszor ennyi is elég: egy apró fény a sötétben. Gondolj így magadra is: nem kell mindent megoldanod mások helyett, de lehetsz valaki, aki egy kis fényt visz az útjukra. Valaki, aki emlékezteti őket arra, hogy bármi történik is, van gondviselő Isten, akiben lehet bízni – sőt, akire az egész életünket rábízhatjuk.