Amikor még nem volt hűtőszekrény, az emberek jégházakat építettek, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját, miközben a jégházban dolgozott. Áttúrt mindent, kereste, kutatta, de az óra csak nem lett meg. Egy kisfiú, aki hallott az esetről, ebédszünetben belopakodott a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A csodálkozó kérdésekre ezt felelte: „Becsuktam az ajtót, lefeküdtem a földre, teljesen csendben voltam, és meghallottam az óra ketyegését."

Te mikor voltál utoljára igazán csendben?

Nem akkor, amikor nem szóltál, de közben pörgetted a telefonodat. Nem akkor, amikor a szobádban voltál, de a füledben ment a zene, a képernyőn pedig egyszerre három dolog villogott. Hanem amikor tényleg megálltál. Amikor senkinek nem kellett azonnal válaszolni, reagálni.

A csend nem azért fontos, mert a barátokkal töltött idő vagy a nyüzsgés helytelen dolgok lennének. Sőt, ezek is Isten ajándékai. De van olyan hang, amit nem fogsz meghallani a folyamatos zajban. Isten ugyanis nem tolakszik, nem nyomja túl a többi hangot. Inkább olyan, mint az elveszett óra ketyegése: akkor hallod meg, ha elcsendesedsz.

Az Úr ezt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsoltárok 46:11). A csend és a tétlenség nem büntetés, nem dögunalom, hanem lehetőség arra, hogy meghalld Isten hangját, érezd a jelenlétét. Esély arra, hogy megértsd, mire hív. Hogy ne csak sodródj a napoddal, hanem tudd, kihez tartozol, és mi a dolgod.

Mert ha az ördög már nem tud hitetlenséggel távol tartani Istentől, megpróbál majd túlterhelni. Elérni, hogy mindig legyen valami sürgős, valami érdekes, valami „csak még egy perc”. Tanulj meg hallgatni és figyelni – egy teljesen új világ tárul majd fel előtted! A homályos jövőképből éles látás lesz, a zavaros érzéseket békesség és öröm váltja, mikor időt szakítasz az Istennel töltött csendességre.

 

És most?

Ismered a csendsétát? Ez egy 1–1,5 órás, kényelmes tempójú gyaloglás a természetben. Különösen akkor hasznos, ha tele van az agyad gondolatokkal, kérdésekkel, feladatokkal, és nem tudsz magadtól leállni.

Néhány tipp: a teljes idő alatt kerüld a beszédet és a kommunikációt! A figyelmedet a légzésre, a lépések ritmusára, a természet hangjaira, illataira, a fény-árnyék játékára összpontosítsd, és hagyd, hogy Isten megszólaljon a csendben.

Figyeld meg, hogy ha jól csinálod, mennyivel frissebb, nyugodtabb, összeszedettebb leszel a séta után!