Laurent Beque szociálpszichológus szerint a felnőtt emberek 60 százaléka között a beszélgetés mindig egy olyan emberről folyik, aki éppen nincs jelen, és többnyire ítélkező hangnemben.[1] Ez nem újkeletű dolog. Az emberek mindig is szerették jól kibeszélni a másikat, megosztani a vele kapcsolatos híreket, véleményeket. Minél kevésbé publikus az információ, annál értékesebb.

Mit tehetsz azért, hogy ne terjesszenek rólad valótlanságokat vagy olyan infókat, amik nem tartoznak másra? Nagyjából semmit. A hírek ellenőrizhetetlenül áramlanak, mindenki hozzátesz vagy elvesz belőle valamit. A legjobb nem törődni velük, mint ahogy Arisztotelész tette, akitől az anekdota szerint egy alkalommal megkérdezték: „Téged egy cseppet sem zavar, hogy mindenfélét beszélnek rólad a hátad mögött?" A filozófus megvonta a vállát: „Ha nem vagyok ott, tőlem meg is verhetnek."

Honnan nyerhetsz ilyen higgadtságot? A keresztyén magabiztosságunk alapja az Úrral való kapcsolatunk. Olyan ez, mint egy vízzel átitatott pajzs: a tüzes nyilak kialszanak, nem tudnak áthatolni rajta. A te dolgod mindössze annyi, hogy az önbecsülésedet ne a képességeidre, tehetségedre vagy teljesítményedre építsd, és ne hasonlítgasd magadat másokhoz. Inkább fókuszálj Isten értékrendjére és céljára! Nem kell tévedhetetlennek látszanod: a hibákból tanulva, a bocsánatra támaszkodva lehet előre tekinteni.

Az egyik közmondásunk szerint „A kutya ugat, a karaván halad”. Ennyi. Beszéljenek csak, amit akarnak: te tudd, hogy ki vagy, és tartsd az irányt! A többit meg bízd az Úrra!

 

És most?

A 17. zsoltár egy olyan imádság, amit elővehetsz, amikor úgy érzed, hogy túlságosan szájukra vettek az emberek. Tele van hasonlatokkal, érzékletes képekkel – így könnyen azonosulni tudsz vele.

Ugyanakkor segít megvizsgálni, hogy van-e valami, amiben változásra van szükséged. Időnként erre is érdemes ránézni.

 

[1] https://bidista.com/a-pszichologusok-szerint-igy-kell-leallitani-a-pletykat/