Van egy ismert mondás, ami így szól: Ha a mai nap nem a barátod, akkor a tanárod. A barátságos napok nagyon kellemesek: sikerül, amibe belevágtál, megérkezel oda, ahová elindultál, az emberek kedvesek, előzékenyek… De csak gondolj bele: hány ilyen kellemes napot tudsz visszaidézni a tavalyi évből?

A rossz napokat senki sem szereti, nem keresi, nem várja, de ezek nem tévedések Isten tervében, hanem nagyon hasznos leckéket hoznak magukkal. A nehézségek, fájdalmak, kudarcok elengedhetetlenek a fejlődésedhez – megmutatják, hogy mi működik, és min kell változtatni. Olyan képességeket teremnek, mint a fegyelem, az ellenállóképesség, a türelem, az alázat, az érzelmi és szellemi növekedés. A teherviseléstől leszel erős, az újszerű megoldásoktól bölcs. A befektetett munka ad előmenetelt, a legyőzött félelem tesz bátorrá. A bajba jutott emberek megsegítése tanítja meg, mi az önzetlen szeretet, és ha következetesen megmaradsz a jóban, az erősíti a hitedet. Nem kell szeretned ezeket az időszakokat, elég, ha azért vagy hálás, amit kimunkálnak benned.

Amikor az a gondolatod támad, hogy Isten magadra hagyott vagy büntet valamiért, akkor ne a szívedre hallgass, hanem a hitedre! Isten azt ígéri több helyen is a Bibliában, hogy soha nem hagy el, nem feledkezik meg rólad, nem fordul el tőled. Helyreigazít, ha szükséges, szembesít a tetteid következményeivel, de nem büntet, hanem lehetőséget ad a helyreállásra. Legfőképpen azt szeretné, ha okosabb, ügyesebb, előrelátóbb, talpraesettebb, tapasztaltabb lennél holnap, mint amilyen tegnap voltál.

 

És most?

Ha épp olyan időszakon mész keresztül, ami próbára teszi az erődet, türelmedet, kitartásodat vagy esetleg nyirbálja az énképedet, akkor ne a miérteket és a meddigeket kutasd! Inkább rögzítsd a tanulságokat! Mit tanulhatok ebből? Min kellene változtatni? Kitől tudok segítséget kérni? Milyen jellembeli hiányaimról tanúskodnak a reakcióim, amiken érdemes volna dolgozni?