KAPUT NYITNI AZ ÁLDÁSOKNAK

Megbocsátani és szeretetben járni sok tekintetben nehéz, mert:

1. Ez ellentétes emberi természetünkkel.
2. Lehet, hogy a másik sohasem tudja meg, hogy megbocsátottunk neki.
3. A szívünk beleszakadhat, amikor látjuk, hogy imáinkra adott válaszul Isten megáldja ellenségünket, mintha sohasem vétett volna ellenünk.

Kálvin János rámutatott, hogy így imádkozni „rendkívül nehéz”, és az óegyház nagy teológusa, Aranyszájú Szent János ezt „az önfegyelem csúcsának” nevezte.

Amikor így imádkozol, gyakorlatba ülteted Jézus híres Hegyi beszédének szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Máté 5:44–45).

R. T. Kendall írta: „Értsd meg: a kapcsolatok nem azért virágzanak, mert a vétkes felet megbüntetik, hanem azért, mert az ártatlan irgalmas. Krisztus kegyelme megelőzte a tanítványok hibáit, a mi kegyelmünknek is meg kell előznie mások hibáit. Mivel Krisztus megbocsátott nekünk, mi is meg tudunk bocsátani másoknak. Mivel neki megbocsátó szíve van, nekünk is megbocsátó szívünk lehet. Ha Krisztus valóban bennünk él, nincs számunkra más lehetőség. Hihetetlen erő van ezekben a szavakban: »Megbocsátok neked. Szeretlek. Lépjünk tovább!«”

Gyászold meg veszteségeidet, de ne ragadj a múltban! Saul király jelentette a múltat, Dávid a jövőt. Amikor Saul Istennek nem tetsző dolgot tett, Isten elutasította őt, és ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt!” (1Sámuel 16:1). A lezárás új kezdetet hoz. A múltat el kell ismernünk, tanulnunk kell hibáiból, de amikor Isten becsukja az ajtót, akkor ideje továbblépni a jövőbe, melyet előkészített számodra.

Pált sokszor érte csalódás és elutasítás szolgálata során azoktól, akiket szeretett. De amikor emberek csalódást okoznak, ez arra ösztönöz, hogy Isten karjába szaladj. Az elutasítás eléri, hogy Istenre támaszkodj, jobban, mint valaha, mert senki máshoz nem fordulhatsz! Ilyen időkben Isten szaván kívül semmilyen más szó nem ad reményt.

Amikor mások elutasítanak, Istennek megvannak a módszerei, hogy ajtókat nyisson új, nagyobb áldásoknak, melyek különben kimaradtak volna életedből. A legnagyobb lelki fejlődés általában a legnagyobb megpróbáltatások következménye. A zsoltáros ezt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldások]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és ellenállás nélkül nem ülhetnél Isten asztalánál, és nem élvezhetnéd mindazt a jót, amit neked szánt.