Egyszer túl soknak érzed magad, máskor túl kevésnek, de sohasem elégnek?

Nyugtalanságunk másik fő oka, ha nem vagyunk megbékülve saját magunkkal. Ki tudna békességre lelni, ha egy hang odabent folyamatosan azt suttogja, „nem vagy elég, és sohasem leszel az”?

A teljesítménykényszer kegyetlen hajcsár, és a mellé társuló megfelelési kényszer is. Hogyan is tudnál fellélegezni, ha úgy érzed, folyton teljesítened kell? Meg akarsz felelni mindenkinek, még Istennek is. Próbálsz elég jó nő/férfi, feleség/férj, szülő, munkavégző, barát és keresztyén lenni. Ám, ha mindezeket lehántjuk, mi marad? Ki vagy te mindezen szerepek mögött?

Isten teremtménye. Ember. Miért ne lehetne ennyi elég?

Miért ne lehetnél néha csak egy egyszerű, törékeny, esendő ember?

Akinek vannak jó és rossz napjai.

Aki néha hibázik, megfárad, padlót fog.

Aki nem hozza mindig a 100%-ot.

Aki nem tökéletes.

Akinél időnként betelik a pohár, és eltörik a mécses.

Akinek hiányosságai is vannak, nem csak erősségei.

Aki nem tud mindig erős lenni.

És nem is kell.

Elég vagy.

Pont így: emberként.

Sokunkat már gyerekként arra neveltek, hogy csak akkor vagyunk szeretetre méltók, ha jó jegyet hozunk haza az iskolából, és jelesre zárjuk az évet. A tinilányok azt hiszik, csak akkor érnek valamit, ha mindig kifogástalan sminkkel mutatkoznak, ha legalább ezer követőjük van az Instagramon, vagy ha mindent megadnak a fiúnak, aki szemet vetett rájuk. A srácok pedig mindenféle őrültségre vevők, hogy felhívják magukra a figyelmet. Később a karrierünk vagy a család lesz az a hely, ahol megpróbáljuk kiérdemelni mások megbecsülését. Újabb és újabb megerősítésekre vágyunk – bárkitől és mindenkitől. Pedig valójában mi értékeljük kevésre saját magunkat!

Önbecsülésünket csak egyvalaki hozhatja helyre: az, Aki alkotott. Az igazságot önmagunkról csak Isten Igéjének tükréből olvashatjuk ki. Saját teljesítményünkre vagy más emberek véleményére nem alapozhatjuk az identitásunkat. Csak a Biblia mutat valós képet. Dobd hát félre a hamis tükröket!

Lásd meg magad Isten szemében! Ő ezt mondja neked:

• Csodálatosnak alkottalak (ld. Zsoltárok 139:14).
• Értéked felbecsülhetetlen (ld. 1Péter 1:18–19).
• Ne félj, mert megváltottalak, enyém vagy (ld. Ézsaiás 43:1).
• Gyönyörködöm benned (ld. Zsoltárok 147:11).
• Eleshetsz, de mindig itt vagyok, hogy felemeljelek (ld. Zsoltárok 37:24).
• Alkalmasságod Tőlem van (ld. 2Korinthus 3:5).
• Elég neked az én kegyelmem (ld. 2Korinthus 12:9).
• Örök szeretettel szeretlek (ld. Jeremiás 31:3).
• Semmi sem választhat el téged szeretetemtől (ld. Róma 8:38–39).

Imádkozz így:

„Uram, annyira elfáradtam. Erőt kérek Tőled minden feladatom és szerepem betöltéséhez, de add, hogy ne feledjem, gyenge pillanataimban megpihenhetek Nálad! Segíts, hogy önértékelésem szeretetedben gyökerezzen, és ne abban, mit gondolnak mások vagy hogyan sikerül teljesítenem. Köszönöm, hogy Neked nem kell megfelelnem.”