Lassítani nehéz. Néha azt érezzük, egyenesen lehetetlen. Fut a ház, hegyekben áll a mosatlan, sír a gyerek, pittyeg a telefon, záporoznak az e-mailek, sürgetnek a határidők… Többgyermekes anyukaként talán csak akkor tudsz egyedül lenni, ha már mindenki elaludt. Családfenntartóként túlórákat is vállalsz. Vállalkozóként próbálsz versenyképes maradni. A munkahelyeden egyre nagyobbak az elvárások. Határidők és megoldandó problémák nyomása alatt telnek a napjaid.

Tenni, tenni, tenni – minden ezt sugallja körülötted. Mégis hogyan tudnál néha csak lenni?

Nos, arra nincs befolyásod, hogy mi történik körülötted, és hány ember várja, hogy eleget tegyél az elvárásaiknak. De azt igenis te döntöd el, hogy mennyit vállalsz el, mersz-e időnként nemet mondani, átadni a feladatokból és megosztani a terheket, vagy akár lejjebb adni az elvásárokból magaddal szemben.

A békés, kiegyensúlyozott élethez határokra van szükség.

A határok:

• erősítik az identitást, hogy tudd, ki vagy és ki nem. Rámutatnak arra, mit teszel megfelelési kényszerből, és mit azért, mert számodra fontos. Általuk világossá válik, melyek a saját gondolataid, érzéseid.
• megmutatják, meddig húzódik a felelősségi köröd. Te vagy felelős a saját viselkedésedért és döntéseidért, de mások tetteiért nem.
• nélkülözhetetlenek a kapcsolatokban. Egészséges kapcsolatok nem léteznek egészséges határok nélkül, de az egészségtelen (mérgező, bántalmazó) kapcsolatok helyes kezelése sem lehetséges nélkülük.

Határok hiányában állandóan kimerültek vagyunk, a kiégés és az önazonosság elvesztése fenyeget. Szeretnénk mi lassítani, lazítani, pihenni, de nem megy, mert nem merünk nemet mondani. Melegágya ez az állapot a függőségeknek, a kapcsolati problémáknak és az önértékelési zavaroknak.

Miért akarnál mindent te elvégezni, ha segítséget is kérhetnél? Miért kellene mindenki elvárásának megfelelned?

Nem muszáj minden meghívást vagy felkérést elfogadnod. Jogod van nemet mondani. Kérhetsz segítséget, és átadhatsz a feladatokból, ha túlterhelődtél. Elkezdhetsz másik munkahelyet is keresni, ha a jelenlegi munkád teljesen kiszipolyoz. Ez nem gyengeség, hanem a józanság jele! Szabad vagy kilépni egy bántalmazó kapcsolatból is, vagy szigorú határokat húzni, ha visszaéltek a bizalmaddal. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy minden testi-lelki bántást el kell tűrnöd, és újra bizalmadba kell fogadnod azt, aki elárult vagy bántalmazott.

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7) Isten arra hívott el bennünket, hogy józanul éljünk. Ez azt is jelenti, hogy értékeled magadat annyira, hogy védelmezed a saját testi-lelki épségedet, és vállalod az ezzel járó konfliktusokat.

Isten szemében hihetetlenül értékes vagy – a magad szemében miért nem?

Ne félj hát határokat húzni! A helyesen felállított határok nem falak, hanem kerítések: nem elszigetelnek, hanem lehetővé teszik, hogy valóban önmagunk lehessünk, egészségesek maradjunk, és építő kapcsolatokban éljünk.