„…hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lukács 22:26)

Ezekben az elmélkedésekben gyakran beszélünk célkitűzésekről, kitartásról, indíttatásról és rendeltetésről. Kell is erről beszélni, mert cél, stratégia és elkötelezett szív nélkül sohasem fogod betölteni rendeltetésedet. De a sikerért folytatott küzdelem és az elismerésre vágyás közepette Jézus új mércét ad a kezedbe.

Hallgasd csak: „Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lukács 22:27). Jézus napjaiban a lábmosás nem csupán szolgai munka volt, de még a rabszolgák közül is csak a legutolsó végezte. Minden körnek megvan a maga „ranglétrája”, a háztartási alkalmazottak köre sem kivétel ez alól. A legalsó fokon álló szolgától várták el, hogy térdeire ereszkedjen a lavórral és a törölközővel. Micsoda látvány! Egyvalaki tart itt kezében lavórt és törölközőt: Jézus! Gondolj csak bele: a kezek, melyek a csillagokat alkották, most a szennyet mossák! Az ujjak, melyek hegyvonulatokat formáltak, most galileai halászok lábát törlik!

Alig néhány órával halála előtt egyetlen dolog fontos számára: hogy tanítványainak tudtul adja, az ő országában a felfelé vezető út lefelé vezet; a csúcsra nem az intelligencia vagy a manipuláció visz, hanem az alázat és a mások felé való szolgálat. Az ilyen élet nem természetes, hanem természetfeletti, csak akkor élheted, ha naponta megadod magad Isten Lelke benned lakó erejének.