„Krisztus… példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21)

Panaszkodsz, amikor a barátaid cserben hagynak? Feljegyzed az ajándékokat, a telefonhívásokat, és hogy ki fizeti a számlát? Vannak idők, amikor úgy érzed, többet adsz, mint amennyit kapsz? Jézus is átélte mindezt, sőt még többet is. Legközelebbi barátai hagyták cserben. Megbízhatatlanok és éretlenek voltak. Lassan tanultak és mindig nehézkesen. Egyikük el is árulta Őt. Ő mégis megbocsátott nekik, és így is szerette őket.

Figyeld csak: „szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette barátait, de nem azért, mert méltók voltak a szeretetére. Szeretete tette őket méltókká!

1. I. Packer írja Igaz istenismeret* című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódok magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! (…) mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék.”

Ha tehát legközelebb egy barátod cserben hagy, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen az ő Fia a példaképed, és kérdezd meg magadtól: „Mit tenne Jézus?”

 

*J. I. Packer: Igaz istenismeret [Knowing God]

Harmat Kiadói Alapítvány, 1994.

Imádkozz így:

Jézusom, Te vagy a példa számomra! Csodálatos, ahogyan szembenéztél a kihívásokkal, melyek földi életedben értek! Segíts, hogy Téged tudjalak tükrözni az embereknek, hogy amikor rám néznek, igazából a te jellemedet lássák belül! Segíts, hogy jézusi jellemem legyen, hogy a döntések, melyeket meghozok, mindig a legjobbak legyenek a körülöttem élő emberek és a te országod számára! Ámen!