„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” (1Sámuel 1:27)

Egyszer minden terrorista gyermek volt, csakúgy mint minden misszionárius. Az egyetlen különbség köztük a szüleik befolyása. Sámuel próféta 40 évig vezette Izrael népét, és tanácsolta Dávid királyt néhány sorsdöntő kérdésben, de tudod, ki volt Sámuel életére a legnagyobb hatással? Az édesanyja! Ezt olvassuk: „Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!” (1Sámuel 1:28).

Amíg melletted vannak gyermekeid, öleld meg, szeresd őket, törődj velük, erősítsd őket, de értsd meg, hogy csak sáfár vagy, és nem tulajdonos! Gyermekeid az Úrhoz tartoznak és nem hozzád! Egy nap felnőnek és elmennek. Biztosítsd, hogy amikor elindulnak, legyen lelki horgonyuk, mivel az élet sok vihart hoz majd. Sose becsüld le egy szülő gyermekéért közbenjáró imájának erejét! Ki tudja, hogy hány imameghallgatás történik épp most egy anya 10-20 évvel ezelőtti hűséges könyörgésére válaszként?

Ha az, amivel ebben a felgyorsult világban foglalkozol, a gyermekeidért való imádságtól von el időt, akkor túl sokat vállaltál magadra! Nincs annál különlegesebb és értékesebb, mint az idő, amit egy szülő a gyermekéért való közbenjárással tölt Istennel. Sosincs késő imádkozni a gyermekért, aki könnyeket okozott neked.

Gondolj Jézus édesanyjára, akinek végig kellett néznie, hogy a fiát keresztre feszítik, de megadatott neki az az öröm is, hogy láthatta őt feltámadottan. Talán életed végén is azon gondolkozol, vajon imáid választ kapnak-e valaha, de akkor se hagyd abba az imádkozást! Miért?