„…legyen minden ember gyors a hallásra…” (Jakab 1:19)

Láttál már pólót, amin ez a felirat áll: „Most én beszélek, és nem tudom befogni!” Az udvarlás időszakában órákon keresztül tudtok beszélgetni. De ha már összeházasodtatok – hacsak nem figyeltek erre külön oda –  a társalgás néha felületessé válik és nézeteltéréshez vezet. Isten mondja: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra”, mert a kommunikáció kész művészet:

1. Engedd, hogy a párod irányítson! Amikor érdeklődéseden kívül eső dolgokról beszél, emlékezz arra, amit Isten mondott: „Engedelmeskedjetek egymásnak…” (Efezus 5:21). Ez azt jelenti, hogy néha meg kell kérdeznünk társunkat: „Miről szeretnél beszélgetni?”
2. Van, amikor jobb minél rövidebben! A „Drágám, beszélhetnénk egy kicsit?” kevésbé fenyegető, mint a baljóslatú „Beszélnünk kell!” felszólítás. Vannak, akik csak ennyi „lélekbányászatot” tudnak elviselni, és ha sürgetjük őket, annak rossz vége lesz. Ha házastársad nem fogékony egy témára, akkor egy megbízható baráttal beszéld meg; párodnak pedig csak a tömör, kevésbé érzelemdús verzióját add elő.
3. Barát légy, ne tanácsadó! Ne akard a párodat veszekedéssel megváltoztatni! Inkább a szülőjének tűnsz, mint társának, ha ezeket kérdezgeted: „Miért nem tudsz már végre…?” vagy „Miért kell mindig…?” Egyszer mondd meg neki, mi zavar téged, ne ezerszer! Kérdezd meg magadtól: „Mondanám ezt egy nagyon jó barátomnak?” Ha a válasz nem, akkor ne mondd.
4. Erősítsd őt! Egyetlen kritika közömbösítéséhez 12 dicséret szükséges. Társad nem fogja tudni, milyen csodálatos ember, ha te nem mondod meg neki!

Isten elhívása és lelkes támogatóink hűsége révén bátorító üzeneteink számos ember életében hoztak változást. Ha úgy érzed, az Úr arra ösztönöz, hogy részese légy ennek a szolgálatnak, akkor missziónk támogatásának lehetőségeiről itt tájékozódhatsz.