„Péter visszaemlékezett... Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.” (Máté 26:75)

Figyeld meg: ahogy a kakas megszólalt, Péter visszaemlékezett Jézushoz intézett szavaira: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg” (Márk 14:31). Mielőtt elítélnéd, figyelj a folytatásra is: „Ugyanígy beszéltek a többiek is” (Márk 14:31). Hűha! Péter számára eljött az igazság pillanata, és számodra is el fog jönni. És amikor eljön, meg fogod látni magadat:

1. dolgokat, amelyeket tagadtál;
2. dolgokat, amelyeket mentegettél;
3. dolgokat, amelyekről sosem gondoltad volna, hogy léteznek.

Néha az a pont, ahol a legerősebbnek érzed magad, valójában egy rejtett gyengeség, és Isten megmutatja ezt neked. Talán úgy nőttél fel, hogy megszoktad, hogy úgy tekints magadra, mint aki kerek egész, de Ő most felkavar néhány dolgot, és megengedi, hogy egyes részek széthulljanak. A Zsidókhoz írt levél elmondja, hogy Isten tervében benne van az, hogy a „teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). Csak amikor eléred ezt a pontot, akkor kezdhetsz el alapot vetni a jövődnek, mert csak ekkor látod be a tényt, hogy a magad erejéből semmi igazán értékesre nem vagy képes. Fájdalmas lecke ez.

Ezután az este után Péter nem volt többé ugyanaz az ember. Megszégyenült, így Isten már tudta használni. Ez a lecke a lelkébe égett, és már képes volt így írni: „…legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). Megtörtént mostanában, hogy a te életedet is így megrendítette Isten?

Imádkozz így:

Uram, igéd rendeltetésről, reményről és jóindulatról beszél. Azért imádkozom ma, Uram, hogy a nekem szóló ígéreteid teljességében élhessek. Köszönöm, Uram, örökkévaló szeretetedet irántam, amely enyém volt, még mielőtt megszülettem volna. Segíts felismernem ma, hogy saját erőmből nem tudok nagy dolgokat tenni, és add meg nekem a kegyelmet ahhoz, hogy a hitemet alázatban és szeretetben tudjam megélni! Jézus nevében, ámen!