„NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZÍVETEK, NE IS CSÜGGEDJEN…” (JÁNOS 14:27)

Gyakran arra próbáljuk használni a hitünket, hogy megszüntessünk helyzeteket, melyekben nem érezzük jól magunkat vagy nem szeretünk, ahelyett hogy felhasználnánk ezeket, hogy nyugodtan túljussunk a viharon. Jézus azt mondta: „Ne engedjétek meg magatoknak, hogy továbbra is nyugtalankodjatok!” (NKJ). Te teszed ezt saját magaddal! Az aggodalomnak csak annyi hatalma van fölötted, amennyit te adsz neki. Ne engedd többé a körülményeidnek, hogy ellopják a békességedet, ha egy percre elfordulsz!

Jézus megfeddte a tanítványait, amiért elveszítették békességüket a viharban (ld. Márk 4:40). Ő nem vesztette el az övét; nyugodtan aludt a hajó hátuljában. Te hol vagy ma? Jézussal pihenve hátul, vagy pánikba esve a tanítványokkal a hajó elejében? A félelem akkor hatalmasodik el, amikor:

1. Megfeledkezel arról, mit mondott neked Isten! Figyelj: „Menjünk át a túlsó partra." (Márk 4:35). Miután Jézus kimondta ezeket a szavakat, nem volt többé olyan nagy hullám, mely elboríthatta volna őket. Mit mondott neked Isten? Minden esetben, amikor azt teszed, biztos lehetsz afelől, hogy nem süllyedsz el.
2. Elfelejted, ki van veled a hajóban! Mielőtt még véget ért volna az az éjszaka, a tanítványok ezt kérdezték: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk 4:41). Az Úr megengedte ezt a vihart, hogy megmutassa:
   • nincs olyan problémád, amit Ő ne tudna megoldani;
   • lehet, hogy tehetetlen vagy ebben a helyzetben, de Ő nem az;
   • ezen a tapasztalaton keresztül úgy ismered meg Őt, ahogy még soha azelőtt nem ismerted.

Ne engedd meg tovább magadnak a nyugtalankodást!