„TŐLE KAPOK REMÉNYSÉGET… NEM INGADOZOM” ZSOLTÁROK 62:6-7

Egy jó trapézművésznek négy dolgot kell tudnia: a) elugrani b) elengedni c) nyugton állni d) várni, hogy elkapják. Ehhez gyakorlás kell, méghozzá nem is kevés.

1. lépés: Indulj! Nem fogsz a vízen járni, ha nem vagy hajlandó elhagyni a csónakot. A hit azt jelenti, hogy kimerészkedsz a legszélére, belelépsz az ismeretlenbe, és biztos vagy abban, hogy amikor ezt megteszed, Isten sziklaszilárd talajt helyez a lábad alá – vagy megtanít repülni!
2. lépés: Engedd el! Mit kell elengedni? A saját ötleteidet. Azt, hogy úgy érzed, neked kell irányítanod vagy a módszert, vagy a végeredményt. A vágyadat, hogy jó színben tűnj fel vagy tiéd legyen az érdem. A makacsságodat.
3. lépés: Állj nyugton! Amikor az emberek azt mondják: „Ne csak állj ott, csinálj valamit!”, Isten így szól: „Te csak ne csinálj semmit, állj helyt!” Döntened kell! Vörös-tenger-helyzetben vagy. Isten szólt hozzád, de egyetlen lélek sem hinne neked, ha elmondanád. Szóval, mit teszel? „Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” (2Mózes 14:13) Engedelmeskedj Istennek, aztán engedd, hogy Ő igazoljon!
4. lépés: Számíts rá, hogy elkapnak! Erre gondolt Jack Hayford, amikor megírta a következő dalszöveget: „Várom Isten elmaradhatatlan, természetfeletti közbeavatkozását. Csodára számítok.” Dávidnak is megvolt ugyanez a bizodalma, figyeld csak: „Tőle kapok reménységet… nem ingadozom” (Zsoltárok 62:6–7).

A mai igéd ez: Ugorj! Engedd el! Állj helyt! Várd, hogy elkapjanak!