„MINDEN GONDOTOKAT ŐREÁ VESSÉTEK, MERT NEKI GONDJA VAN RÁTOK!” (1PÉTER 5:7)

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte. Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod. Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből. Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!

Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni másvalakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból. Ha elengeded, többé nem te gondoskodsz róla, de törődsz vele; nem „megjavítani” akarod, hanem támasza lenni; nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal; nem tagadsz, hanem elfogadsz; nem zsörtölődsz, korholsz és vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat és azokon dolgozol; nem azon igyekszel, hogy mindent a saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, ahogy jön, és örülsz neki; nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél; nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz és a jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti: kevésbé félsz… bízol Istenben… és jobban szeretsz.