„De Isten… minket is… életre keltett…” (Efezus 2:4–5)

Semmi sincs, ami be tudná tölteni az emberi szívben tátongó ürességet, csak Isten. Nincs más megoldás a háborúkra, előítéletekre és igazságtalanságokra, csak Isten. Nincs semmilyen kielégülés, amely csillapítani tudná az emberi test sóvárgását, csak Isten. Nem ad igazi gyógyulást a megtört szívűeknek, a magányosoknak és kétségbeesetteknek, csak Isten. Nincs más fordulópont, amely kiszabadíthatná az embert züllöttségéből, csak Isten. Nincs más szabadulás függőségből és bánatból, csak Isten.

„De Isten…” – ez az a tényező, amely megtör minden generációs átkot, ami Ádám bűnén keresztül ér el hozzád. A görög lélek szó egyik jelentése levegő. Amikor „halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt” (Efezus 2:1), az Úr isteni levegőt lehelt belétek. Pál azt mondja:

„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett…” (Efezus 2:4–5).

Az igazság az, hogy nem is éltél igazán, amíg nem találkoztál az Úrral! A „de Isten” tényező az, ami a tragédiából diadalt kovácsol. Ez életed történetének fordulópontja. A pokolban ördögi örömtüzek égnének; „de Isten” úgy döntött, hogy elhalmoz irgalmával és kegyelmével. Hallgasd csak: „...gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Korinthus 8:9). Gazdagodjatok bölcsességben! Gazdagodjatok eredményekben! Gazdagodjatok kapcsolatokban! Gazdagodjatok „mindenekben”!

A Sátán minden elpusztításodra, elgyengítésedre, becsmérlésedre és elbátortalanításodra irányuló próbálkozása ellenére Isten egyetlen egyszer sem vette le óvó kezét életedről. Megérttette veled, hogy Jézus a te Urad és Megmentőd, és most felemel, hogy beteljesítsd szándékait. Nem számít, milyen rosszul áll a szénád, emelkedj fel, és jelentsd ki: „De Isten…!”