„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)

Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:

1. Ez az asszony olyasmibe fektette az életét, aminek nem volt jövője. János azt írja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Isten megpróbálta kijuttatni Lót feleségét Sodomából, de nem tudta belőle kivenni Sodomát. Amikor arra gondolt, hogy mit hagy ott, visszanézett, és egy élettelen szoborrá változott. Mikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje mozdulni, ne tétovázz! Ne válj olyanná, mint azok, akik valaha Istennel jártak, tanúi voltak munkájának, világító lámpások voltak a gyülekezetük számára, de mostanára kihűltek és érzéketlenné váltak.
2. Döntésednek következményei vannak. Bárcsak továbbment volna Lót felesége! Akkor ott lett volna, hogy megvédhesse lányait, amikor eljutottak a barlangba. De nem volt ott, így családja szexuális visszaélés és vérfertőzés áldozatává vált. Mielőtt elveszíted gyermekeidet, megmérgezed a házasságodat és tönkreteszed az életedet azzal, hogy nem vagy hajlandó szakítani a múltaddal, „emlékezz Lót feleségére”! Ő soha nem jutott el a biztonságba, de ahhoz elég időre bejutott a Szentírásba, hogy három dologra figyelmeztessen minket: az önteltségre, a helytelen dolgokba való belebonyolódásra és a megosztott szívre.