„…járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket…” (Efezus 5:2 Károli)

A szeretetben való járás nem jön önmagától, ahogy keresztyénné leszel. Nem, a cselekedeteidet még mindig az akaratod irányítja. A fegyelem nélkül, amely Isten Igéjéből és a Lélektől származik, sosem fogsz felnőni ahhoz, hogy mennyei Atyádhoz hasonlíts. Isten szeretet; és minél jobban hasonlítasz Hozzá, annál jobban fogsz szeretni másokat. Ilyen egyszerű.

Ha azt gondolod, hogy egyesek természetük szerint szeretetteljesebbek, mint mások; gondold végig újra! A szeretet választás, aminek ára van! Nem tudsz másokat szeretni, míg a tükörben magadat nézed; vagy nem tudsz másoknak adni, míg ahhoz ragaszkodsz, ami a tiéd. A szeretet az idődbe, pénzedbe és önmegtagadásodba kerül. Ha arra vársz, hogy Isten szeretete hirtelen elborítson, és valami lebegő mennyei lénnyé változtasson, aki egész életén át csodálatos, szeretettől áthatott tetteket hajt végre mások javára, felejtsd el! Nincsenek előre gyártott keresztyének, sem olyan azonnal oldódó pezsgőtabletta, ami felbuzogtatja Isten szeretetét.

Szeretni annyi, mint saját világodat odaszegezni a keresztre, és másokat helyezni az első helyre. Amikor Jézus találkozott a házasságtörésen kapott nővel, megváltva és meggyógyulva küldte őt haza.

Ha Hozzá hasonlóvá akarsz válni, meg kell keresned a szenvedőket, a meggyalázottakat, az eltévelyedetteket, és szolgálnod kell nekik, amíg meggyógyulnak, felépülnek és megigazulnak. Ezt hívják „szeretetben való járásnak.”