„…ahogyan az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3:13)

Nem vagy hajlandó megbocsátani gyermekednek valamiért, ami fele olyan rossz sincs, mint egy s más, amit te műveltél? Bocsáss meg neki, vagy sosem fogod szabadon élvezni a kapcsolatot, amelyet Isten nektek tervezett.

Éppen egy szülővel küszködsz, aki elhagyott vagy rosszul bánt veled? Bocsáss meg neki, és engedd szabadon, különben minden lelki energiádat arra fogod pazarolni, hogy haragod fogságában tartsd őt. Gondolj bele, milyen hatással lesz ez rád! Bármi legyen is az, amit nem bocsátasz meg, arra vagy kárhoztatva, hogy megismételd. Amikor keserűséget táplálsz magadban, folyamatosan jut belőle másoknak is, míg végül ez az egész megrabol annak az örömétől, hogy szeress és szeressenek. Micsoda veszteség! A múltadhoz vagy kötve a meg-nem-bocsátás köldökzsinórjával. Amikor megbocsátasz, elvágod ezt a köteléket.

Ha pedig nem vagy hajlandó megbocsátani, továbbra is egy emlékhez leszel láncolva, amely egész életedben fájdalmat okozhat. Így adjuk tovább sérelmeinket nemzedékről nemzedékre.

Állj elő ma és mondd: „Itt és most véget vetek ennek.” Tapasztald meg, milyen bocsánatot nyerni Istentől és azoktól, akiket megbántottál. Majd ajánld fel ugyanazt a megbocsátást azoknak, akik téged bántottak meg. Mikor meg tudod ezt tenni, a szíved gyöngéd, a lelked könnyű, az elméd szabad, a látásod tiszta lesz, és a beszéded megtelik kedvességgel. Milyen nagyszerű így élni!

Imádkozz így:

Uram, segíts megértenem a különbséget a fenyítés és a harag között! Segíts megkülönböztetnem, mi az, amire szükségük van a körülöttem lévő gyermekeknek, hogy tanuljanak belőle; és mi az, ami túllépi az egészséges fenyítés határait, s így szenvedést és fájdalmat okoz! Taníts, hogy szeretettel és irgalmasan tudjak helyreigazítani. Jézus nevében kérlek.