„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri jutalmát…” (Jakab 1:12 TLB)

A kísértés inkább lépcsőfokká válik, mintsem botlást okozó akadállyá, amikor rájössz, hogy ez ugyanakkora lehetőség arra, hogy jót cselekedj, mint arra, hogy rosszat.

A kísértés csak választási lehetőséget ad. Értsd meg: Isten úgy érleli bennünk a Lélek gyümölcsét, hogy megenged olyan helyzeteket, melyekben kísértés ér, hogy megmutassa a másik lehetőség értékét!

Például úgy tanít meg szeretni, hogy ellenszenves embereket hoz életünkbe. Nem kíván nagy jellemet olyan embereket szeretni, akik kedvesek és viszontszeretnek minket. Isten a szomorúságok közepette tanít örülni, mert így hozzá fordulunk vigaszért és erőért, amikor már semmi más támaszunk nem maradt. Békét teremt bennünk, de nem úgy, hogy minden úgy történik, ahogy mi elterveztük, hanem úgy, hogy zűrzavaros időket enged meg. A béke akkor jön el, amikor eldöntjük, hogy bízunk Istenben akkor is, amikor az aggodalom vagy a félelem kísért. Hasonlóképp: a türelem is olyan körülmények által fejlődik ki bennük, amikor várakozásra kényszerülünk, és harag vagy indulatkitörés kísért.

Nem állíthatod magadról, hogy jó vagy, ha még soha nem éreztél kísértést arra, hogy rossz légy; nem mondhatod, hogy hűséges vagy, ha még soha nem volt lehetőséged hűtlennek lenni. A becsületesség a tisztességtelenség legyőzése által épül; az alázatosság akkor nő, ha megtagadod, hogy helyet adj a gőgnek; az állhatatosság akkor alakul ki, amikor nem vagy hajlandó feladni. Az igazság az, hogy minden egyes alkalommal, amikor legyőzöl egy kísértést, egy kicsit jobban kezdesz hasonlítani Jézusra.